ηуυѕzιρóк ツ

Szeretném, hogy egy sírhelyünk legyen.
Szeretném, hogy a gyerekeid anyja legyek.
Szeretném, hogy a feleséged legyek.
Szeretném, hogy a barátnőd legyek.
Szeretném, hogy legyen nálad esélyem.
Szeretném, hogy a barátod lehessek.
Szeretném, hogy megismerj az utcán.
Szeretném, hogy rámnézzél.
De amit a legjobban szeretnék, az az, hogy tudd, hogy ki vagyok!

- Jól van. Elmegyek ha ezt akarod, de úgyis visszasírsz majd te még engem! - mondta Peti.
- Efelől nyugodt lehetsz, hogy nem fogok utánad sírni. Sőt. A világ legboldogabb aszonnyává tennél. -válaszoltam neki flegmán.
Kínjába már nem tudott mit csinálni, így inkább elment. Szörnyű érzés volt látni. Hiszen akármi is volt, van, és lesz én még akkor is szeretem. Amikor becsuktam az ajtót, sírva rogytam a földre.
- "de úgyis visszasírsz majd te még engem!" - idéztem magamba vissza a hangját.
Azt hittem belehalok. De most mit kellett volna tegyek? Egyből megbocsájtani neki, és a karjaiba omlanom? Nem. Nem szabad. Megbocsájtok neki, de még nem most. Még most nem szabad... majd talán később.
Amikor kicit magamhoz tértem, eszembe jutott Patrik, és az hogy mekkora tuskó paraszt voltam vele.
- Átmegyek és bocsánatot kérek tőle. - villant át az agyamon. - Igen azt fogom.
Át is mentem. Bekopogtam. Talán 5 perc is eltelt amire kinytották. Nagy meglepetésemre, nem Patrik volt az, hanem Kitti. Flegmán megkérdezte:
- Te már megint mit keresel itt?
- Patrikot! - oldalra löktem, és bementem a házba. - Patrik! Patrik! Patrik! - kiabáltam, mivel sehol se találtam.
- Ne ordíbál már te szerencsétlen! - szólt oda Kitti. - Mit akarsz már megint tőle?
- Közöd hozzá? Szerintem semmi! Hol van?
- Zuhanyzik!
- Jó akkor szóljál neki! Most azonnal!
Mivel nem mozdult, fogtam magam, és bementem a fürdőbe! A zuhanyzó ment, de ő csak a wc szélén ült, maga elé bámulva. Már már úgy tűnt, hogy sír! De nem! Lehetetlen, hiszen ő attól erősebb! És különben is mi oka lenne rá? Amikor beléptem, első dolgom volt, hogy kulcsra zárjam az ajtót. Nem vett észre azonnal, így odaültem elé. Felemelte a fejét, a szemembe nézett. Akkor vettem észre, hogy ismét csak tévedtem, hiszen sírt. Nem szólt semmit, csak bámult rámfele, majd ismét lehajtotta a fejét!
- Ne haragudj! - mondtam neki hosszas csend után.
- Miért kellene haragudnom? - kérdezte még mindig lehajtott fejjel, miközbe a szemét kezdte törölgetni.
- Mert bunkó voltam veled! Nem figyeltem rád! Meg se érdemelné, hogy szóba álljak vele! És még én oltalak le miatta.
Nem mondott semmit, csak búsan ézett rámfele. Kitti dörömbölni kezdett az ajtón.
- Jajj mit akarsz már megint? - kérdezte Patrik.
- Azonnal engedjetek be! - kiabálta.
Ezt hajtotta vagy 5 percen keresztül, amit meg is untam! Kimentem. Felpofoztam. Aztán az asztalhoz mentem, és a táskáját felkaptam és a kezébe nyomtam. Ő eldobta, mert meg akart tépni. Nem sikerült neki, mert gyorsabb voltam. Megfogtam a hajánál fogva, másik kezembe a táska. Kidobtam az ajtón. Addigra Patrik is odaért!
- Szívem! Csinálj vele valamit! Mit képzel ez magáról? - ordibálta Kitti.
- Soha többé be ne tedd ide a lábad! Csak kavarni tudsz, nem is szeretsz! És őszintén? Én se téged! Csak a pénzem kellett neked! Takarodj! - válaszolt neki Patrik. Azzal bezárta Kitti előtt az ajtót!
Engem szorosan az ajtóhoz nyomott. Arra vártam mikor csókol meg. De nem. Semmi! Visszament a fürdőbe, és elzárta a zuhanyzót! amikor visszakijött felvette a kocsi kulcsot, és kiment a házból. Annyit mondott csak, hogy:
- Ha elmész lécci zárd be az ajtót. A kulcs az asztalon!
Azzal el is ment. Nem tudtam hova ment, vagy, hogy mit csinál. Leültem a kanapéra és egy jó 20-30 perc után fogtam a kulcsot, bezártam az ajtót, és a saját lakásunkba mentem. Bementem a nappaliba, és leültem a kanapéra. Akkor lettem figyelmes arra, hogy valaki a szobámba járkál. Bementem. Legnagyobb elszörnyűlködésemre, Peti kutatott a cuccaim között.
- Te mégis mi a jó büdös francot keresel itt? - kérdeztem tőle, és kivettem a kezéből a CD-imet.
- Nyugodj már le! Most már nem lesz Patrik aki megvédjen.
- Ezt mégis hogy érted? - kérdeztem tőle, meglepődött arccal.
- Úgy, hogy ha a számításaim nem csalnak, akkor most lebeg élet és halál között.
- Mit csináltál vele?
- Kicsit megbabrálta a kocsiját. Nem kell neki a fék. Úgyis olyan ügyes.
Már nem emlékszek, hogy mondtam-e neki még valamit, mert a hír hallatán, azonnal a földre rogytam, és elájultam. A következő, amire emlékszek, az, hogy Peti és Kata álltak az ágyam mellett. Óvatosan kinyitottam a szemem. Láttam, hogy vezetékek lógnak ki belőlem. Kata kérdezni akart valamit, de azonnal visszaaludtam. 2-3 nap múlva ébredtem fel, normálisan. Állítólag végig altattak, mert éber állapotba nem bírtam volna elviselni.
Amikor felébredtem a szoba teljesen üres volt. Kiabálni kezdtem, amennyire csak tudtam, de semmi. Majd körülbelül 20 perc múlva jött be egy nővér. Megkérdezte, hogy hogy vagyok, nem szédülök-e, meg hasonló dolgokat. Kérdeztem tőle, hogy nagynénjém merre van. Azt mondta azonnal telefonál neki, hogy jöjjön be.
Így is lett. Kata azonnal jött mihelyst tudott. Amikor belépett, még figyeltem az ajtót, hogy nincs-e vele Patrik. Nem mertem tőle megkérdezni semmit. Ő érdeklődött inkább felőlem, meg elmondta, hogy Peti visszautazott. Akkor egy kicsit megnyugodtam. aztán így szólt:
- Hát Patrik meg...
- Mi van vele? Ugye nem lett semmi komoly baja? - alig vártam már, hogy válaszoljon.
- Nem nem! Hálistennek megúszta. A lába tört el csak. Ezért is nem tudott bejönni hozzád. De azt üzeni, hogy mihelyst kiengednek téged, azonnal látogasd meg.
- Jó! Mikor mehetek? - kérdeztem vidáman.
- Hát elméletileg még ma bent kell maradj megfigyelésen, de ha minden rendbe lesz, holnap már hazajöhetsz.
- Nem. Én ma akarok menni! Látnom kell Patrikot!
- Szereted igaz? - kérdezte mosolyogva Kata.
Ne válaszoltam semmit, csak bámultam magam elé, teljesn vörös fejjel, csak bólogatni kezdtem!

Könnyem végig folyt arcomon
Igaz barátra leltem, tudom
Sohasem kértem őt, a sors adta nekem.
De, hogy itt van mindennél többet jelent ^^
 

Történetünk egy lányról szól. Egy lányról aki tele volt, reményekkel, álmokkal, hibákkal, félelemmel. Szerelmes volt a szerelem gondolatába is. Nem volt éppen az a törékeny fajta, sőt mii több, ugyancsak erős volt, mint fizikailag, mint szellemileg. De egyszer, történt valami amitől teljesen összetört. Ez nem valami gyerekes dolog, nem egy nem megkapott ajándék, nem egy szerelmi csalódás volt. Szembesülnie kellett azzal, hogy hamarosan meg fog halni. Az orvosok azt mondták, menthető. Ez így igaz is volt, de kinek kellene ilyen élet? A lányról kiderült, hogy gyomorproblémái vannak. Nevezetesen gyomorfekély. Ezt már tudta régóta, amikor is egyik napról a másikra, egyre rosszabbul lett. Nem maradt meg benne semmiféle étel, ital. Minden visszajött, azonnal ahogy azt lenyelte. Rengeteget fogyott pár nap alatt, és egyre gyengébb is lett. Édesanyja elhívta orvosukat a házhoz, hiszen a lányba már annyi erő nem volt, hogy felmenjen. Az orvos gyomorrontásra gondolt, esetleg ételmérgezésre. Azonnal mentőt hívott hozzá, hogy a lány gyomrát kimossák. A kórházba az orvosok megdöbbenésére, nem volt mit kimosni. A lány gyomra kilyukadt.  Az orvosok mindent megtettek, de a lány nem volt műthető állapotba. Sőt szinte menthetetlen. Annyira kilyukadt, hogy egy új gyomorra lett volna szüksége. Az édesanyja amikor megtudta a hírt, azonnal sírógörcsöt kapott. Nem tudott belenyugodni, hogy a lánya halálra van ítélve. A lány kezelőorvosa behívatta az édesanyát, és egy új módszert ajánlott fel neki, miszerint a lány élhet normálisnak nevezhető "életet". Ennek a megoldása az ha, injekcióba adagolja magának a tápanyagokat. Nem lesz olyan erős, és nem egy kellemes érzés állandóan szúrkálni majd, de ezzel legalább "élhet". Az anya ismételten kiborult, de belátta, hogy csak így maradhat lánya mellett.
A lány amikor mindent megtudott, teljesen összeomlott. Nem tudta eldönteni, most mi lenne a jobb számára. A könnyű és kecsegtető halál, vagy egy nyomorúságos, injekciókkal teli fél élet. Édesanyja bement a lányhoz, és sírva borult az ágyához. A lánynak nem volt kedve már élni, de nem akarta mégjobban elszomorítani édesanyját, így belement ebbe az új kezelésbe. Még két hetet töltött kórházba a lány, amíg beállították neki az adagolást, és megmutatták neki, hogyan kell csinálni. Amikor hazaérkeztek persze a lány teljesen el lett kényesztetve. Az édesapja is minden nap meglátogatta. Mert tudni kell, hogy a lány szülei elváltak, és a lány az édesanyjánál, a huga, pedig az édesapjánál lakott. Az anyának volt egy élettársa, és tőle még egy lánya.
Eltelt egy 1-2 hét és a lány kezdett kicsit helyre jönni. 2-3 óránkét kellett magának beszúrnia egy szurit. Édesanyja olyankor nézni sem bírta. Ő be se tudta volna neki adni. Amikor csak tehette vele volt, de a lány nem szerette, ha bárki is nézi olyankor. Iskolába járt, és ott is, bent maradt csengetés után, hogy be tudja adni magának az életmentő anyagot. A többi szünetet persze a dohányzóba tölti, a haverokkal, akik ugyan próbálják vele elfelejtetni, hogy mi is történik, de ahogy
védik, óvják, nem hagyják hogy egy haja szála is görbüljön, azonnal eszébe juttatja, hogy milyen beteg. Így teltek a lány mindennpjai, amíg csak elkövetkezett a következő hét. A végzet hete. Ahonnan már nem volt kiút.
Történt ugyanis, hogy a lány napról napra gyengébb lett. Olyannyira, hogy már az ágyból se tudott kikelni. Az édesanyának viszont el kellett mennie, hogy újabb adag injekciót vegyen lányának. Így tehát egyedül maradt a házba. Hazament a lány nevelőapja. Amikor látta hogy a lány már alig él, gúnyosan kacagott. A lány már kérdezni se tudott szinte, hiszen annyi ereje nem volt már, hogy megszólaljon. Az aljas férfi halkan suttogta a lány fülébe, hogy ő mérgezi folyamatosan, azért olyan gyenge. Az injekciókban levő tápanyagokba még mérget tesz, és így a lány órái meg vannak számlálva.
A lány pupillái kitágultak az ijjedtségtől. Tudta, hogy gyűlöli a férfit, ami kölcsönös is volt, de nem gondolta volna róla, hogy képes lesz megölni. A férfi bement a saját szobájába, hogy összeszedjen pár dolgot. A lány óriási erőt vett magán, kiment a konyhába, és a legnagyobb kést húzta elő a fiókból. Nagy nehezen, halkan betopogott a szobába, ahova a férfi ment. Egy erős szúrással a férfi nyakába szúrta a kést, pont az ütőerénél. A férfi azonnal holtan gurult a földre. A lány nézte egy darabig, elgondolkozott rajta mit is tett, aztán sírva rogyott a még meleg holttestre. Bocsánatot kért tőle, amiért ezt tette vele. A lány visszament a saját ágyába, egy füzettel, és egy tollal. Aztán írni kezdte:
"Drága anyu és Apu! Köszönöm hogy életet adtatok nekem. Köszönöm, hogy életem minden egyes percébe szerettetek, elhalmoztatok rengeteg szeretettel, és ajándékkal. Köszönöm, hogy bármennyire is rossz voltam, ti mindig mellettem álltatok. De most búcsút kell vegyünk. Nekem sajnos ennyi volt, itt vége az életemnek. Kérlek titeket, hogy próbáljatok megbékélni egymással, és újra kezdeni az életeteket, nélkülem, de együtt. Neveljétek a két hugomat, szeretettel, úgy ahogy azt velem mindig is tettétek. Kérlek ne szomorkodjatok, én fentről is mindig fogok rátok gondolni, és óvni foglak titeket minden bajtól, amitől csak lehet. Nagyon szeretlek titeket! /Aláírásként/: Szerető lányotok "
A lány utolsó erejét összeszedve felhívta egy rendőr barátját, akivel minden nap beszéltek. Talán több is lehetett volna köztük, csak soha nem volt elég bátor egyik sem, hogy ezt bevallja. A férfi nem vette fel a telefont, így üzenetet hagyott neki. Elmondta neki, hogy ha meghal kérjen vizsgálatokat, hogy bebizonyítsák a mérgezést. Elmondta neki azt is, hogy ő ölte meg  mostoháját.
A rendőr srác amikor meghallgatta az üzenet, azonnal a lány házához ment. Az ajtó tárva nyitva volt. A lány szobájába lépve már csak a lány holtestét találta, miközbe édesanyja sírva fekszik rajta. Azonnal tudta, hogy a lány meghalt. Az
édesanyja felállt, és odaengedte a lányhoz. A srác sírni kezdett és megcsókolta a halott lányt.
"Szeretlek"- a srác csak ennyit mondott. A halott lány arcáról egy könnycsepp gördült le.
5 nap múlva a lány temetése zajlott. A koporsónál ott áltak a lány szülei, testvérei, és a rendőr férfi. A szertartás után, mindannyian a lány lakóhelyére mentek. Együtt sírtak, és a lányról beszéltek. Eltelt egy két hónap, amikor is egy új házban élt a család. Igen. A lánynak sikerült. Újra összehozta szüleit. Együtt élnek 4-en. Az édesanyja, édesapja és a két testvére. A rendőr pedig a család legjobb barátja.

Nem én akkor sem fogok vele szóba állni. Elhagyott. Vége. Gyűlölöm. - mondogattam magamba. azt hittem csak álmodom, hisz annyira ésszerűtlen volt. Sok idő eltelt pontosan nem tudom mennyi, de elaludtam. Majd csak a csengőre keltem fel. Teljesen elfelejtettem, hogy ő is lehet. Majd akkor fogtam fel, hogy nem álom, amikor ott áll szembe velem. Hosszú percekig némán álltunk egymással szembe. Könny szökött a szemébe, amire meg tudott szólalni.
- Teljes szívemből sajnálom. De hidd el szeretlek.
- Nem érdekelsz már megmondtam a telefonba is. Nekem van valakim, és őt szeretem. Te már a múlt vagy - a mondat végére a hangom megcsuklott.
Biztos észrevette, mert megcsókolt, és felkapott az ölébe. Bevitt a szobába, és letett az ágyra. Egyből elszállt minden bátorságom. Annyira elterveztem mindent. Nem engedem be, nem állok vele szóba. Soha többé nem állok vele szóba. És tessék! Most mi van? Itt fekszek a karjaiban, és úgy csókolom, mintha semmi nem történt volna. Mégis mit csinálok?
- Szeretlek! Sajnálom, de nem bírom nélküled!
Kimásztam az öleléséből, és a fotelba ültem.
- Engem ez nem érdekel! Tönkre tetted az életemet! Miattad halt meg a gyerekünk. Soha többé nem fogom neked elfelejteni. Takarodj innen! - azzal felálltam és az ajtó felé mutattam. - Nem akarlak látni. Gyűlöllek!
Peti felült az ágyon annyira értetlenül nézett rámfele.
- Milyen gyerekünk? Ezt mégis hogy érted? - odalépett hozzám és megrángatott.
- Hát képzeld el terhes voltam tőled. De te kijelentetted akkor este, hogy másik nőd van, én meg elájultam, és leestem a lépcsőről. Pont úgy hogy elment a baba. És ez mind a te hibád. - a végére erős ordíbálásba torkolt az egész.
Peti csak nézett még mindig teljesen értetlenül, és könnyezni kezdett.
- Nem nem kell sírnod! Ha megmaradt volna, tudni sem tudtál volna róla. Elhagytál. Nem kellettem, mert akkor már neked volt másik. Takarodj innen, amíg szépen mondom! Új életet kezdtem amibe neked nincs helyed.
- Nem! ezt nem teheted meg! El se mondtad, ha tudom... Én biztos, nem...
- Mi lett volna akkor? Nem hívsz fel? Vagy nem hagysz el? Tudod ez már nem számít mi lett volna...HA. Így történt és kész. Miattad van minden, és most elvárod, hogy megbocsássak?
- Fogd már be és hallgas végig. Zsuzsika azt mondta, hogy te megcsalsz. És én csak azért hívtalak fel, hogy eljátszom hogy én nem tudok róla, és én doblak ki.
- Aha szóval a büszkeséged fontosabb volt mint én mi?Hát köszönöm! Amúgy ha annyira tudni akarod, nem csaltalak meg. Csak Zsuzsika látta rajtam, hogy van valami bajom, de nem akartam neki se elmondani ezt a terhességet. Így kicsit rémuszokban beszéltem neki is, és félre értette. De meg kellett volna beszéljed velem, hogy mi van. Nem az hogy rögtön elhagysz. Ennyi erővel én is megtehettem volna, már régebben, amikor napokig semmi hír nem volt rólad. És mit csináltam?
- Jó de az teljesen... - vágott közbe, de akkor nekem se kellett több.
- Fogd be még nem fejeztem be. Én akkor mit csináltam? Amikor először jeet adtál magadról leültettelek és megbeszéltük. Én is vádaskodhattam volna, hogy megcsalsz  minden, de én bíztam annyira benned. Te meg a büszkeséged miatt ezt tetted. Megöltél egy ártatlan embert. Akinek még el se kezdődött az élete. Egy undorító féreg vagy! Takarodj!
- Te nem vagy normális! Higgadtan beszéljük meg! Kérlek! Hiszen az én gyerekemről van szó.
- Még te oktatsz ki engem? Hát ki a fészkes fenének képzeled te magad? Addig menj el amíg le tudom magam állítani! Ne akard, hogy kijöjjön belőlem az állat! Te utolsó lator!
Akkor valaki berontott a házba. Ez a valaki Patrik volt. Azonnal odalépett Petihez, és akkora erővel, amennyire csak tudta, ököllel kiütötte Petit.
- Te mégis mi a jó francotcsinálsz?- kérdeztem tőle dühösen, és megpofoztam.
- Hát te ordítottál vele, hogy takarodjon meg minden! Akkor meg?
- És az a megoldás hogy kiütöd? Legalább kitakarítottad volna. Most meg itt fekszik, nem tud magáról sem. Wáááá nem vagytok normálisak. Idióta férfiak! húzzál el a francba de sűrgősen! Majd később megbeszéljük! Viszlát! - azzal kitakarítottam az ajtón túlra.
Még valamit motyogott, hogy ő csak segíteni akart, meg hogy csak meg akart védeni, de valahogy nem érdekelt, és nem is figyeltem rá. Visszamentem Petihez, és az eszméletlen testét felhúztam az ágyra, majd kimentem a konyhába, és egy pohár víz kíséretében tértem vissza. Először megpróbáltam felpofozni hogy térjen magához, és amikor ez nem használt akkor jött a víz. Zuttty. Pont a képébe. Ugye ugye, hogy egyből magához tért. Hoztam be neki azért egy kis arcszeszt, meg zsebkendőket, de közöltem vele én hozzá nem nyúlok. Baja van? Oldja meg!
- Azért igazán segíthetnél - kiabált ki a fürdőből - ha már a drága barátod elég rendesen kiütött.
A fürdő ajtóhoz mentem, és karbatett kézzel csak ennyit mondtam:
- Magadnak kerested a bajt. Örülj, hogy ennyivel is megúsztad. - aztán magamban hozzátettem: Te szerencsétlen!
- De most miért vagy ilyen velem? Nem beszélhettük volna meg civilizált emberek módjára?
- Veled? Lehetetlen! Befejezted már a tollászkodást? Remélem nem vérezted össze a kézmosót, mert te fogod felnyalni!
- Te mióta vagy ilyen? Nem beszéltél így velem soha, és ez most nagyon fáj!
- Na de jó. Fájjon csak! Csak azt kapod amit megérdemelsz. Igyekezz, és menjél elfele!
Visszamentem a szobába, és a kanapéról lehullott párnákat visszatettem. Pár másodperc múlva Peti a hátam mögött áltt. Felvette a kabátját. Amikor megfordultam, azt hittem meghalok a kacagástól.
- Hogy nézel ki te szerencsétlen? - Istenem vattát dugott az orrába. Régóta nem nevettem akkorát.
Aztán eszembe jutott, hogy ki is ő, miért jött, és mit tett. Egyből megint elöntött a méreg.
- Na itt vagy még? - kérdeztem tőle elég flegmán, az ajtóhoz mentem, és a kezemet kitárva mutattam neki, hogy kívül tágasabb.

Dél körül amikor felébredtem elég furcsa érzés töltött el. Mintha valaki figyelne. Nem is tévedtem, hiszen amikor megfordultam Krisz ott ült az ágyon közel mellettem, és azt nézte, hogy alszok. Felültem az ágyon, mosolyogva ránéztem, és fáradtan visszadöltem az ágyra.
- Jó reggelt virágszál! Hogy aludtál? - kérdezte mosolyogva, és bebújt mellém a takaró alá.
- Üüühhhmm(dünnyögtem). - kinyújtóztattam magam és válaszoltam. - Köszi jól! És te? Ugye nem szuszogtam hangosan?
- Áhh csak egy cseppet. Nem is volt probléma addig amíg be nem jött anya is meg tesóm is, hogy mi ez a förtelmes zaj.
- Úristen! Ez most komoly? - pattant ki a szememből az álmosság.
- Jajj! Bolond. Hát csak vicceltem. - mondta és jót kacagott rajtam.
- Óhhóóh. Ne szívd kora reggel a vérem - azzal ásítottam egy hatalmasat - még ilyenkor nagyon kómás vagyok. Nem vagyok képes úgy felfogni.
- jó okés. Jössz ebédelni?
- Hány óra, hogy már ebéd? - kérdeztem meglepedten.
- Hát 10 perc múlva 1 óra.
- Jézusom. Azt hittem reggel hazaviszel. Már rég otthon kellene legyek.
- Áhh nyugi. Kata már dolgozik. Ő vitte anyát is ma. Majd este fele ér haza csak.
- Akkor anyukád elment dolgozni?
- Aha. Tesóm meg még kora reggel elment a barátjával nyaralni. Kettesbe vagyunk ebbe a hatalmas házba. - lehajolt, meg akart csókolni, esetleg csak egy puszit nyomni az arcomra, de nem tudom, mert elhúztam a fejem. Meglepődve nézett rám és azt kérdezte - Valami baj van? Haragszol rám esetleg valamiért?
- Nem dehogyis. Csak... - nem akartam megbántani, inkább nem mondtam neki semmit.
- Csak nem akarsz tőlem semmit. - fejezte be helyettem elszomorodva.
- Bocsi, de én mást szeretek. Kérlek ne haragudj.
- Nem semmi gond. Nekem se kellene belemászni egy kapcsolatba. Őszintén szólva, akármennyire is szemét volt velem Kitti, én még mindig őt szeretem.
- Megértelek. Nagyon szép. És hát mellékesen a szerelem ellen nem tudsz mit tenni. Sajnos tudom mit érzel.
- Hát ez mind szép és jó, csak Patrikkal szemben semmi esélyem. Ha Patrik otthagyná talán visszajönne hozzám. - mondja és közben furcsa, izgalmas mosoly jelenik meg a szája szélén.
- Na mire jöttél rá? - kérdezem tőle kötekedően.
- Honnan tudod? Na de nem fontos. Igazad van. Eszembe jutott valami. Te fogsz nekem segíteni. - mosolygott és jó erősen megölelt. Egy puszit nyomott a homlokomra és folytatta. - Elcsábítod Patrikot. Bár ahogy tegnap este észrevettem, ez már megtörtént.
Értetlenül néztem rá, és hosszú pillanatokig meg se tudtam szólalni.
- Te... Te meghibbantál? - kérdeztem tőle hosszú percek után. Már nevetni kezdtem bánatomba.
- Jajjj. Ne próbáld magad védeni. Tudom, hogy te is fülig beleestél. Azt hiszed nem vettem észre, hogy amikor este a tánc előtt megcsókoltál, és őt nézted? De ebben semmi baj nincs.
- De ez nem igaz! - vágtam rá, pedig hangomon hallatszott, hogy most hazudtam.
- De igaz! Ne hazudj nekem! Látszik rajtad. Na de én nem is bántalak ezért. Teljes mértékig megértem. Kérlek segíts nekem szétválasztani őket. - és olyan boci szemekkel nézett rám, hogy vétek lett volna nemet mondani, vagy újból meghazudtolni az igazságot.
Nem válaszolt neki semmit, csak mosolyogtam, aztán durcásan a fejemre húztam a akarót, és visítottam egyet.
- Szóval akkor beleegyezel? - kérdezte hatalma hangerővel.
- Igen - dörmögtem ki a takaró alól.
- Jajj én úgy imádlak. - azzal rám ugrott.
Majdnem kiköptem a tüdőmet. A kis bolond. Kikeltem az ágyból felöltöztem, elmentünk kajálni, és később hazavitt. Otthon kirakott a ház előtt és mondta, hogy majd még jelentkezik. Azzal el is ment.
Az ajtón szinte beestem. Lepakoltam a cuccom, majd a fürdőbe mentem és egy kád forró vizet engedtem. Amíg folyt a víz, a táska aljáról előkotortam a telefonom. Észrevettem hogy lemerült, gyorsan felraktam töltőre a telefont, és visszamentem a fürdőbe. Egy hosszú fürdés után bementem a szobámba és felöltöztem. A telefon után nyúltam, hogy felhívjam Katát merre van, és mikor jön. Akkor vettem észre, hogy a telfeont elfelejtettem bekapcsolni. Amikor bekapcsoltam láttam, hogy Edinától, vagyis az ex anyóstól volt legalább 20 nem fogadott hívás. Mielőtt visszahítam volna észrevettem, hogy jött egy sms is. Először elolvastam. Az üzenetbe ez állt:
" Szia. Miért nem veszed fel a telefont? És már ki is kapcsoltad. Remélem nem haragszol. De nem ezért kerestelek ilyen régóta. Van egy kis probléma. Peti elindult hozzád.
Sajnálom de egyből észrevette, hogy a nyaklánc eltűnt. Kérdőre vont, és mindent el kellett neki mondjak. Megadtam neki a címed, és elindult. Előtte felbontotta az eljegyzést Tamarával, és azt mondta nélküled haza se jön. Sajnálom. Remélem minden rendben lesz. Puszi. Edina"
Azt hittem megáll bennem az ütő amire elolvastam. Mégis minek jön ide? Nem akarom. Nem tehet jóvá semmit. Erre amit ő tett, nincs bocsánat. Sírva fakadtam és eldöntöttem nem engedem majd be. Úgy teszek mintha nem lennék itthon.

- Te mégis mi a francot képzelsz magadról? Nem vagyok a játékszered, amivel akkor játszol amikor akarsz, aztán ha kapsze egy újat, vagy előkerül a régi, engem
eldobsz. Na azt felejtsd el. Azonnal fordulj meg és vigyél vissza! - üvöltöttem vele a kocsiba, de ő annál jobban rányomott a gázra. - Nem érted mit pofázok! Menjünk
vissza, most azonnal!
- Nem megyünk vissza. Azt ígérted velem maradsz. Örökre. De miért csinálod ezt?
- Igen? És neked szabad Kittivel bájolognod? Azt hiszed neked mindent szabad, nekem meg semmit?
- De ez nem olyan. Én együtt voltam Kittivel azelőtt is, mielőtt téged megismertelek volna.
- És az mit számít? De lassíts már. Bazd meg. Már ígyis 120-al mész.
- Nem. Szépen hazamegyünk, és tisztázzuk a dolgokat.
- Nekünk nincs mit megbeszélnünk. Nem tartozok neked magyarázattal. Nem vagyok a menyasszonyod. Felfogtad?
Azzal hirtelen óriásít fékezet. Még szerencse amikor begyömöszölt a kocsiba, bekapcsolta az övemet is. Ha nem így lett volna szerintem, már kirepültem volna az ablakon. Ő kikapcsolta az öveket. Hozzám hajolt, és megcsókolt.
- Nóri! Én szeretlek! Nem bírlak mással látni. Hidd el, majd megölt a méreg, amikor megláttalak titeket együtt.
- És ez mit számít? - löktem el magamtól. - Mától én vagyok Krisz üzlettársa. Meg kellett beszéljük a dolgokat.
- Szerintem másban is szeretné, hogy a társa legyél.
- És az neked miért fáj? Semmi közünk egymáshoz. És most kérlek vigyél vissza.
Patrik bánatosan nézett rám, szinte már könnyezett, annyira megbántottam. Teljesen rideg voltam vele, szinte undorral szóltam hozzá. Nagyon fájt neki.
- Biztosan ezt akarod? Nóri maradj velem.
- Felejtsd el. Addig amíg két tűzzel játszol, ne csodálkozz, hogy megégeted magad. Most sikerült. Én megbíztam benned. És újra csalódnom kellett. Hát köszönöm. Azzal fogtam magam, kiszálltam a kocsiból, és úgy bevágtam magam után az ajtót, hogy Patrik a kocsiban még megugrott. Gyorsan megfordult a kocsival, és eindult felém. Végig ott jött mellettem, és kérlelt üljek be. Nem akartam, de végül rájöttem, hogy muszáj, hisz egyedül nem találnék vissza. Így tehát beültem. Gúnyosan csak annyit vágtam oda neki.
- Kizárólag csak a bulira megyek vissza. Ja és még valami. Ha visszamentünk bocsánatot kérsz Krisztiántól!
- Na erről ne is álmodj! Nem tartozok neki bocsánatkéréssel.
- Azt mondtam bocsánatot kérsz, vagy soha többé nem szólok hozzád!
- Ne. Ezzel ne zsarolj! Kérlek!
- Válassz! Vagy bocsánatot kérsz a hülyeségedért, vagy örökre elfelejthetsz.
- Na jó! De meg kell ígérned, hogy megbocsátasz.
- Nem nekem kell megbocsájtani, hanem Krisznek!
Nem mondott semmit csak a házhoz vezetett. Ott kiszálltam, bebasztam az ajtót, és bementem. Ő nem jött, így visszakiabáltam neki.
- Na gyere befele, és keresd meg Kriszt.
Én bementem, és gyorsan odamentem Krisztiánhoz. Még a földön ült, és vérzett az orra.
- Jól vagy? Úristen, nagyon sajnálom. Ez egy elmebeteg.
- Semmi baj! Nem neked kell elnézést kérni.
- Jó de miattam volt az egész. Kérlek ne haragudj!
- Jó persze. Nem történt semmi. Remélem ha legközelebb megcsókollak nem fogok így járni. - mondta mosolyogva, és felállt a padlóról.
Akkor belépett Patrik, odajött hozzánk.
- Ne haragudj Krisz. - vágta oda neki, aztán karon fogta Kittit, és már el is mentek.
Csak néztünk utánuk, de Krisz nem mondtunk semmit. Krisz még mindig a vérző orrát fogta.
- Azt hiszem ezt le kellene fertőtleníteni. Gyere, menjünk! - azzal elindultunk a fürdő felé Krisszel.
Bementünk, és elővettem egy óvatosan arcesszel lemostam a vért az orráról.
- Áúúú. - kiáltott fel, amikor hozzáértem.
- Jajj. Sajnálom, de muszáj. - mondtam és letöröltem az összes vért.
- Ha te csinálod nem bánom.
Mosolyogva, egyben bűnbánóan néztem rá. Amikor végeztem, rámnézett.
- Ne hibáztasd magad. Patrik ilyen. Nem tudja elviselni, ha hozzányúlnak ami az övé.
- De én nem vagyok az övé, és nem is akarok az lenni.
- Hát ennek nagyon örülök. Mellette nem sok esélyem lenne. - mondta mosolyogva.
- Hát nálam viszont több esélyed van. Nem bírom az ilyen beképzelt állatokat, mint ő. - válaszoltam neki.
Pedig a szívem mélyén tudtam, hogy akármennyire is bunkó volt, akkor is kezdek beleszeretni, ha akarom, ha nem.
- De nem! Nem tehetem. Nekem most Krisszel kell lennem! - gondoltam magamba.
- Nem tudom így hogy fogunk hazamenni. Már mindenki ivott, és Patrik pedig elment. - mondtam Krissznek.
- Hát akkor az lesz a legjobb ha itt alszotok, és reggel majd hazamentek. Hely van bőven. Sőt szívesen osztozok veled az ágyamon.
- Hát ha nem zavarunk. Nem akarok még több kellemetlenséget okozni. Elég volt már mára.
- Dehogy jelent gondot. Akkor már én se iszok ma többet, és reggel hazaviszlek titeket.
- Miért Kata nem kocsival jött?
- Nem anyával jöttek együtt.
- Ja. Akkor jó. Menjünk akkor beszéljük meg vele.
Kimentünk a fürdőből és megkerestük Katát. Nagy meglepetésemre, egy idegen férfival ölelkezdtek.
- Ööö Kata. - böktem meg a vállát. - Van egy kis baj!
- Mondjad kicsi.
- Az a helyzet, hogy Patrik hazament. Vagyis elmentek Kittivel és így nem tudunk hazamenni.
- Hát ez ténylg baj. Úgy volt, hogy én nem megyek haza, hanem elmegyek Gabihoz. Jajj de bunkó vagyok. Hát ti még nem is ismeritek egymást. Gabi ő az unokahugom Nóri.
- Szia. Nagyon örülök. - nyújtotta felém a kezét a fickó. - Én pedig Kata legújabb áldozata - mondta nevetve. Kata meg is ütötte a mellkasát.
- Bolond. - mondta Kata nevetve, és megcsókolta a férfit.
- Szia. Én is örülök. - mondtam Gabinak, és visszafordultam Katához. - Akkor te menjél nyugodtan, én akkor itt alszok, és reggel Krisz hazavisz. Ezt akartuk mondani neked.
- Óhh nem fontos. Akkor hazamegyek veled. Gabi hazavisz minket.
- Tényleg nem gond. Itt maradhat. Nem zavar senkit. Sőt én kifejezetten örülnék neki. - mondta Krisz Katának.
- De biztos nem gond? Nóri elleszel? Nem gond akkor? - kérdezte Kata bánatosan.
- Nekem nem jelent gondot. Menjél nyugodtan. Hallottad Krisz is örülne neki. Nekem meg teljesen mindegy. Sőt talán jobb is. Itt nem lennék egyedül.
- De akkor hazamegyek veled. - tette hozzá Kata.
- Tényleg nem gond. Kérlek had maradjon itt! - kérlelte Krisz Katát.
- Jó. Én nem bánom. Ha így nektek jó, akkor felőlem maradhat. - mondta Kata mosolyogva.
Szemmel láthatólag ő is örült neki, hogy végülis nem kell felborítani a megbeszélt programját. Akkor megpusziltam, elköszöntem tőle, és elmentünk Krisszel. Kimentünk a medencéhez. Réka odajött, és kérdezte hogy mi volt. Nagy vonalakban elmondtuk neki. Egyből kiakadt ő is Patrikon.
- Hát látszik, hogy olyan, mint a drága kis barátnője! - mondta Réka szemrehányóan.
Meg akartam védeni, hogy ő nem olyan. Hogy ő mennyire érzékeny és kedves. De nem tettem, mert tudtam, hogy van benne valami amit Réka mond.
- Úhh Réka. Majd adjál már valami ruhát Nórinak. Ma este itt alszik. - mondta Kirsz,m csak hogy terelni tudja a témát.
- Komolyan? Hát ez remek. Na akkor gyere velem. Kapsz egy bikinit, és gyere velünk a medencébe.
- Hát nem is tudom. Szerintem a tied kicsi lenne rám.
- Tudom. A múltkor anya vett egyet, de az nagy rám. Az neked pont jó lesz.
Azzal felmentünk Réka szobájába. Ideadta a bikinit, ami pont jó volt. Kicsit feszült voltam, hisz azért eléggé sokat mutató bikini volt. A rengeteg idegen embereknek
mutogatni magam. Áhh ez nem én vagyok. De mégis van más választásom? Most bántsam meg Rékát? Áhh inkább elviselem ezt a helyzetet. Amire visszamentünk a
medencéhez, már Krisz a fürdőnadrágjába, a vízbe mutatványozott. Leültem a medence szélére, mivel nem tudok úszni. Réka beugrott a vízbe a testvére mellé. Réka a bátyja fülébe súgott valamit, és Krisz mosolyogva kiúszott hozzám.
- Miért nem jössz be? - kérdezte és felhúzott maga mellé.
- Mert nem tudok úúúúúúúsz... - azzal már repültem is a vízbe.
Gondolom rájött, hogy mit akartam mondani, és azonnal utánam ugrott, és kiemelt a vízből.
- Úhhh. Ba..Ba.. Basszus. Te lökööött vagy. - mondtam neki még mindig a vizet köpködve kifele.
- Bocsáss meg. Ezt nem tudtam. De ez olyan jól esett. - mondta nevetve.
- Bamba. - azzal átkaroltam a nyakát, és letettem a lábam a medence aljára.
A víz teljesen a vállamig felért. Elbohóckodtunk a vízbe. A végén már szinte csak ketten voltunk. Réka is elment már aludni olyan hajnal négy körül, amikor már a
vendégsereg erős oszlásba kezdett. Nem sokkal Réka távozása után mi is bementünk. Még elmentm lezuhanyozni, aztán felvettem azt a ruhát, amit még Réka készített ki éjszakára. Amikor kijöttem a fürdőből Krisz ott állt. Hirtelen megijjedtem, de aztán rájöttem hogy csak engem vár.
- Na és hova feküdhetek le? - kérdeztem tőle.
- Aludj az én szobámba. Én akkor kifekszek a nappaliba.
- Óhh nem kell. Elalszok én nappaliban. Nem túrlak ki a helyedről.
- Áhh nem fogsz. Aludj ott nyugodtan. A kanapé amúgy is kényelmetlen alvásra.
- Akkor én alszok a kanapén. Pihend ki magad nyugodtan. Még a végén elfeküdnéd a nyakad, és nem tudnál hazavinni, mert fájna a nyakad.
- Na akkor együtt alszunk az én szobámba, és semmi kifogást nem akarok hallani.
- De..
- Nincs semmi de. Óriás nagy ágyam van, bőven elférünk rajta. Te az egyik végén, és a másikon. Ha nem akarod, nem fogok semmit se csinálni veled.
- Na jó, legyen. Akkor mehetnénk, mert én már fáradt vagyok. Egész nap rohangáltam, és már hulla vagyok.
Azzal előre ment. Bementünk egy sötét szobába. Felkapcsolta a villanyt, és az ágyneműtartóból elővett még egy ágyneműt. Letette az ágyra, és mutatta, hogy oda feküdjek. Befeküdtem az ágyba, ő lekapcsolta a villanyt, és bebújt az ágyba a takaró alá. Még nyomott egy puszit az arcomra aztán jó éjszakát kívánt, és már aludt is. Pár perc múlva már én is aludtam.

Hello^^
Elég kemény napom volt ma is.
Már itthon vagyok egy hete, megint beteg vagyok.
Ma meg be kellett menjek bátorba, egy vérvétel miatt.
Öcsém négy tégely vért csapolt le a szuka :O
Azt hittem álba rugom, de nem gáz. xD
Holnap megyek vissza a dokihoz, és majd elválik, hogy mi lesz :D 
Remélem egy ideig elkerülöm a dokikat.
Nem sok kedvem van már hozzájuk.
Na majd ha lesz valami érdekes jelzek.
További szép napot!^^
Hy!

Este 8 órakkor csengettek. Azt hittem Patrik ért vissza korábban, de nem ő volt, hanem az édesanyja Betti, kezében egy nagy tálca süteménnyel.
- Szia. Hallom bulizni mentek este, gondoltam előtte hozok, valami harapnivalót. jelentette ki, azzal átnyújtotta a tálcát.
- Óhh köszönöm. Nem kellett volna. Gyere be. - és elvettem tőle a sütiket.
- Semmiség. Dórának ma ezt kellett feltétlenül sütni, és gondoltam akkor sütök többet, úgyis Kata is imádja.
- És most Dóra merre van? Vagy már Patrik hazaért?
- Nem. Dóra a nagyapjánál van. Patrik vitte el. A volt férjem édesapja eléggé rossz állapotban van, a felesége pedig meghalt.
- Igen tudom. Patrik mindent elmesélt!
- Minden mindent?
- Ha arra célzol, hogy ki is Dóra igazi szülei, akkor igen. Elmesélte, és borzasztóan sajnálom. Nem rég vagyok túl én is ezen. Nem régen halt meg az én kisbabám is. -
amikor ezt mondtam újra könnyek szöktek a szemembe.
- Jézusom. Nagyon sajnálom! De mi történt?
Elmeséltem neki is a történetet. Végig sírtunk mindketten. Éppen ahogy elmeséltem neki, Patrik megjött. Gyorsan lemostam az elmosódott festéket, és másikat kentem fel. Addig Betti hazament, Patrik pedig a nappaliban várt. Amikor befejeztem kimentem hozzá. Meg akartam kérdezni, hogy mi a baja a volt apósának, de úgy éreztem, nem
ez a legmegfelelőbb alkalom ilyen kérdésekre.
- Indulhatunk hercegnő? - kérdezte és a kezét nyújtotta felém.
- Igen Uram! - és megfogtam a kezét.
Lementünk a kocsihoz, és elindultunk. Gyorsan rácsörögtem Katára, hogy mi a helyzet.
- Na szia. Most indultunk Patrikkal. Te ott vagy már?
- Szia kicsi. Igen én már itt vagyok egy órája körülbelül. Vigyázzatok az uton.
- Jó, jó. Na csak ennyit akartam. Majd akkor ott találkozunk. Szia.
- Szia.
A telefont betettem a kistáskába, és bekapcsoltam az övet. Elhagytuk a várost. Mint kiderült lementünk Tatabányára. Amikor megérkeztünk, Patrik hirtelen kiugrott a kocsiból, és kinyitotta nekem az ajtót. A kezét nyújtotta, és kisegített a kocsiból.
- Óhh! Köszönöm. - mondtam neki mosolyogva.
Egymás mellett bementünk a hatalmas házba. Akkor tudtam meg, hogy ez egy házibuli féleség. Vagyis én arra gondoltam. De kiderült, hogy nagynénjém egyik
munkatársának a lányának a 8.-os ballagójának a bulija van.
- Nóri! Nóri! Gyere ide kincsem! - kiabált nekem oda Kata. Ránéztem Patrikra, és bólintott a fejével, hogy menjek, ő pedig azonnal eltűnt a tömegben.
- Sziasztok! - adtam puszit Katának, és ránéztem a mellette álló nőre.
- Lilla, ő Nóri. Az unokahugom, de olyan mintha a lányom lenne. Úgy szeretem. - azzal Kata szorosan magához húzott.
- Szia, Lilla vagyok, Kata munkatársa. Nagyon örülök, hogy találkozhattunk, már nagyon sokat hallottam rólad.
- Szia. Nóri. Hát gondolom az égig magasztalt, de ne higgyj neki! Néha, vagyis elég gyakran túlzásokba esik, ha rólam van szó.
- Hát ő mindig ilyen. De kivételesen hiszek neki. Gyere bemutatlak a gyerekeimnek.
Kata intett a fejével, hogy menjek nyugodtan. Elindultam a nő után. Kimentünk a teraszra, a medence mellé. Akkor felállt egy hosszú fekete hajú lány.
- Kicsim. Ő itt Nóri. Kata unokahuga. - mondta a lánynak.
- Szia. Én Réka vagyok. Nagyon örülök, hogy el tudtál jönni. - nyújtotta felém a kezét a barátságos lány.
- Szia. Nóri. Gratulálok! Bocsánat, de nem tudtam, hogy hova jövünk, és nem hoztam ajándékot.
- Jajj ne butáskodj már! Az nem is kell! - jelentette ki az anyja.
- Semmi baj. Amúgy is Kata hozott, de azt se kellett volna. Az a fontos, hogy itt vagytok. Ha tudnád, hogy Kata, amióta tudja, hogy jössz, beszél rólad. Szinte mást se hallotunk tőle, csak Nóri meg Nóri.
Fülig vörösödtem, hisz tudta hogy Kata biztos csak a jobbik felemet mondta, és ez idegesített, hogy mindenki körbe zsongott.
- Ööö Réka, bemutatnád Nórit Krisztiánnak? Most jöttek meg Feriék, és beszélgetnék velük.
- Pff, menjél. Majd mi jól elleszünk. - mondta az anyjának, aki már el is tűnt. Aztán hozzám fordult Réka és így szólt. - Áhh. Feri. Óhh istenem. Meg biztos itt van az a kis hip-hop hisztérika lánya is, Kitti. Tudod Feri anyám új "lovagja" - mutatta ezt a kezével idézőjelet alkotva - de én abszolút nem csípem. A lányát biztos ismered. Patrik, a szomszédotok barátnője.
- Jajj ne is emlegesd. Én valahogy nem csípem. Pedig vagy csak két szót beszéltünk.
- Ne aggódj én se. A tesómat használta ki arra, hogy Patrikkal lehessen. Sajálom szegény fiút, nem tudja kivel van szembe. - mondta felháborodottan, aztán elindulunk vissza be a házba. Gondolom a tesóját kerestük, hogy bemutasson. A fejét fel fel dugta a tömegben, hiszen nem volt az a magas nővésű leányzó.
- Ott is van. - mutatottvaakire a tömegben, és elindultunk felé. - Krisz! Krisztián! - kiáltotta. Aztán megfordult egy magas, sötét hajú, sötét szemű pasas. Egy sötét hosszú ujjú inget viselt, ami tökéletesen kiemelte az izmos karját. A kezében egy pohár pezsgővel elindult felénk.
- Krisz ő itt Nóri. Tudod Kata unokahuga. - mondta testvérének, aztán felém fordult. - Nóri ő itt a bátyjám, Krisz.
- Szia. Nagyon örülök. - nyújotta felém a kezét Krisz.
- Én úgyszint. - válaszoltam neki, vigyorogva.
- Egy pohár pezsgőt az ifjú hölgynek? - kérdezte, és a mellettünk elhaladó pincér tálcájáról lekapott kettőt. Az egyiket átnyújtotta nekem a másikat a hugának.
- Köszönöm.
- Akkor igyunk az ünnepeltre! - mondtam és koccintottunk. Azzal belekortyoltunk a pezsgőbe.
- Na ne haragudjatok, de én megyek vissza a csajokhoz. Ellesztek ketten? - kérdezte Réka, de már el is ment.
- Hát akkor ketten maradtunk. - mondta Krisz, és meghúzta a pezsgős poharát.
- Úgy tűnik! - válaszoltam neki kicsit bánatosan, hiszen még egy férfi? Semmi kedvem nem volt hozzá, de nem sok választásom maradt.
- Nem megyünk ki egy kicsit beszélgetni, itt túl nagy a zaj.
- De persze mehetünk. Úgyis rá akarok már gyújtani. - válaszoltam. Végre egy jó ötlet. - tettem hozzá magamban.
Kimentünk az udvarra, de ott is vagy hatvanezer ember. Krisz javasolta menjünk ki az utvára, és sétáljunk egyet. Jó ötletnek tartottam, mert annyi ember forgott közbe rajtunk, hogy szinte beleszédültem. Amíg kiértünk a kapun túlra nem beszélgettünk. Ott elővettem a cigimet.
- Kérsz? Cigizel? - nyújtottam a dobozt a férfi felé.
- Igen. De anya nem tudja. Nem szereti az ilyesmit. - mondta és azzal kivett egy szálat.
- Nyugi tőlem nem tudja meg. - mondtam neki, és elővettem a gyújtót. Persze nem gyulladt ki. Miért is sikerült volna?
Krisz előhalászott egy zippo gyújtót, és meggyújtotta mindkettőnkét. Elég hűvös volt kint, és amikor ezt Krisz meglátta átkarolt. Úgy sétáltunk tovább. Olyan jó meleg volt a teste, hogy hozzábújtam.
- Na és meddig leszel itt Pesten? Remélem hosszú távra tervezel, és meglátogatsz még minket.
- Hát nyár végéig biztosan. Aztán lehet tovább. Erősen gondolkozok azon, hogy ideköltözzek, de nem akarok Kata terhére lenni. Hozzászokot az egyedülléthez, és most én mindent felborítanék.
- Szerintem meg nagyon is örülne neki. Már vagy 2 hete csak rólad beszél. Fényképek hadával árasztott el minket. - mondta nevetve.
- Úristen. Gondolom rengeteg gyerekkori kép. Szinte csak olyan van neki.
- Hát igen. Javarészt azok. De meg kell hagyni, hogy abból a kis bájos kócos kis szőke hercegnőből, gyönyörű királylány lett.
- Óhh. Ne már. Nem vagyok én szép. - állítottam le, fülig levörösödve.
- Úgy látom te is azok a lányok közé tartozol, akik csúnyának tartják magukat. Kár, hogy az előző barátnőm nem ilyen volt. Annak ha egy nap nem mondtam el hússzor, hogy milyen gyönyörű meg volt sértődve.
- Kitti?
- Igen! De te honnan tudod?
- Hát Réka mondta. És sajnos volt szerencsém a lányhoz.
- Akkor tudod milyen egy beképzelt kurva.
- Hát két szót beszéltem vele körül belül, de annyi is elég volt belőle. Nekem nagyon nem szimpi. Nem értem Patrik hogy tudja elvisleni.
- Hát én sem. Na de beszéljünk valami másról. Valami említésreméltóbbról. Barátod van?
- Hát nincs. - mondtam, és belegondoltam, hogy most Patrik akkor mégis micsoda. Tulajdonképpen nincs köztünk semmi, de több mint barátság.
- Hát az meg hogy lehet? Ilyen szép lánynak mint te, biztos akad, minden ujjára.
- Nem akad olyan, aki jó lenne. Mindenki egy bunkó paraszt, és sokan kihasználtak. Azért is jöttem ide, hogy hátha új életet tudok kezdeni.
- Ja értem. Hát sajna én is így vagyok vele. Az összes csajjal akivel együtt voltam, csak a pénzem kellett. Jó lenne már egy normális lányt találni, aki azért szeret ami
vagyok, és nem a vagyon miatt.
- Hát ez nehéz lesz. A legtöbb csaj erre utazik. Bár én sose értettem az mire jó. Minek a pénz, ha nem vagy boldog?
- Úgy érzem, hogy valami nagy csalódásod volt, ha így gondolkozol.
- Hát tulajdonképpen igen. Elég keményen átbaszott az illető. Olyat ütött rajtam, hogy. Áhhh. Mindegy haggyjuk!
- Jó ha nem akarsz róla beszélni, megértem. Na és milyen itt a nagyvárosba? Biztos furcsa egy falu után.
- Hát igen. Furcsább, de elvagyok. Hálistennek Patrik mindenben a segítségemre van.
- Ez érdekes. Kitti sose mozdul mellőle. Na de vigyázz el ne csavarja a fejed.
- Amióta itt vagyok, kétszer voltak együtt tudomásom szerint, bár nagyon nem érdekel.  Azt csinálnak amit akarnak.
- Ezzel én is így vagyok. Patrikot nem hibáztatom annyira, mert tényleg gyönyörű Kitti, de sajnálom szegényt. Csúnyán át fogja vágni. arra a nyakamat teszem.
- Úgy látom még mindig ennél a témánál vagyunk. Hanyagoljuk őket, kérlek!
- Igazad van. Bocsáss meg! Na és mi leszel, ha nagy leszel?
- Azon kívül hogy felnőtt? - mondtam neki nevetve, hogy gyorsan elterejlem a Patrikos gondolatokat a fejemből. - Egyébként tavaly érettségiztem. Utána elvégeztem egy hat hónapos mérlegképes könyvelőit, és azóta otthon vagyok. Menni akartam fősulira, csak bizonyos okok miatt nem tudtam, így mára már le is mondtam róla. Majd ha a múlt kitörlődött talán elkezdem.
- A pénz volt az oka?
- Nem, nem. Azzal nem lett volna semmi gond, csak hát volt egy srác. És miatta. Vagyis tulajdonképpen a gyerek miatt.
- Neked van egy gyereked? - kérdezte meglepedten. Akkor esett le, hogy megint mit mondtam. Nem nagyon volt visszaút, most már el kellett mondani, hiszen hazudni nem akartam.
- Nincs. Elvetéltem. De ha nem gond erről nem szeretnék beszélni. Próbálok szabadulni a múlttól, ha még nem is nagyon sikerül.
- Jó persze. Ne haragudj, ezt nem tudtam. - mondta, és látszott rajta, hogy most szíve szerint a földig ásná magát.
- Semmi baj. Nem tudhattad. Na és te? Tanulsz még, vagy már dolgozol?
- Hát én most kezdtem bele egy vállalkozásba. Egy üzletet építettem, de még sajnos nem nyithatom meg.
- Mi a gond?
- Még nincsennek alkalmazottak, és még árukészlet sincs. Na és persze kellene egy társ, akivel ezt csinálhatnám. Anyu persze mindenben támogat, de most ő nem akarja otthagyni a munkahelyét, amit presze meg is értek.
- Ja értem. Az kár. És mégis milyen üzletről van szó?
- Egy ruhakereskedés, tinikre szabva. Azt hiszem ehhez nagyon értek.
- Ez jól hangzik. Én magam is szívesen csinálnék egyet. Elfoglalnám vele magam az biztos.
- Nóri! - kiáltott fel hangosan. - Remek ötletet adtál. - szinte már ugrált örömében.
- Én? Mégis milyen ötletet? - kérdeztem tőle csodálkozva, hiszen semmit nem mondtam.
- Lehetnél a társam.
- Én? - néztem rá értetlenül. - Nem értem miért lennék én erre megfelelő.
- Igen te. Azt mondtad szívesen dolgoznál egy ilyen helyen, nekem meg éppen egy társra van szükségem. És persze lenne egy jó könyvelőm is egyben. - ujjongott még mindig.
- Hát nem is tudom. - mondtam bizonytalanul.
- Lécci mondj igent. Kata szívesen vállalná a költségeket. Megvásárolnád a felét, és társtulajdonosok lennék.
- Ezt először vele kellene megbeszélnem. Ha ő neki nem tetszi az ötlet. Hiú ábrándokat, meg nem akarok benned kelteni.
- Na menjünk és beszéljünk vele. - azzal megfogta a kezem, és visszaindultunk a bulira.
Szinte már szaladt, így gyorsabban kellett nekem is menni. Hálistennek, hogy nem mentünk olyan messzire. Bementünk a kapun, fel a teraszon, be a házba. A látvány orzasztó volt. Kitti és Patrik ölelkezve táncoltak, valami undorítóan nyálas számra. Patrik egy pillanatra rám nézett, én pedig gyorsan eltűntem Krisz után. Hamar megtaláltuk Katát, bár engem már nem érdekelt semmi, csak az hogy minél messzebbre elkerüljem a "gyönyörű párt". Krisz elmondta az ötletét Katának, aki persze azonnal beleegyezett. Azt mondta legalább lefogalom magam valamivel.
- Majd én segítek mindenben. - jelentette ki Kata, és a nyakamba karolt.
- Hát ez remek. - tette hozzá Krisz. - Ennek örömére táncolnál velem?
Meg se várva a válaszomat, megfogta a kezem és a tömegbe húzott. Szorosan magához ölelt, és úgy táncoltunk. A fejemet a vállára tettem, és hozzábújtam. Rohadt nagy szerencsémre, pont Patrik és Kitti mellé álltunk. Patrik le nem vette rólunk a szemét. Marta a féltékenység, elég erőteljesen.
- Na nem baj, most visszakapod. - gondoltam magamba, és megcsókoltam Kriszt. Azonnal viszonozta is a csókot.
Pillanatok alatt ott termet Patrik, széthúzott minket, bevert egyet Krisznek, és maga után húzott.
- Patrik! Te mégis mit csinálsz? Azonnal gyere vissza! - kiabált utánunk Kitti, de Patrik nem törődve vele, kivitt a kocsiba, és elhajtottunk.

A taxiba jöttem rá, hogy pénz nincs nálam. Még útközbe szóltam a sofőrnek, hogy gyorsan felszaladok majd pénzért. Eléggé kellemetlen volt a helyzet, de a taxis szerencsére megértő volt, és azt mondta smmi gond, addig majd megvár.  Amikor megérkeztün, gyorsan felszaladtam pénzért, és vissza le, a taxihoz. Kifizettem, és megköszöntem a megértést. Egyből felment a lakásba. A látvány meglepő volt. Nyitva maradt az ajtó. Pedig én visszazártam nem? Bezártam magam mögött az ajtót, és bement a fürdőbe, megengedtem a vizet, hogy lassan elkezdjek készülődni. Amíg telt a kád, gyorsan bementem a szobámba, kiválasztani a ruhát, és bedugtam a hajvasalót. Bevittem a laptopot a fürdőbe, hogy közbe zenét tudjak hallgatni. Jó hangosra fel tekertem. Folyamatos lejátszásba tettem a kedvenc számom. Egyrészt azért hogy ellazuljak, másrészt azért, hogy felkészüljek az estére.
A forró vízben, véletlenül elaludtam. Úgy 1 órát aludtam, mert teljesen hideg volt a víz. Gyorsan leengedtem a vizet, és lezuhanyoztam. Amikor azzal végeztem, megszárítottam a hajam, és magamra tekertem a törölközőt, a kezembe pedig fogtam a ruháimat. Amikor átmentem a szobámba, a kezemből minden kiesett, és még a törölköző is lecsúszott. Hirtelen elált a szavam is, amikor megláttam a szobám tele rózsákkal, és gyertyákkal. Az még meglepőbb volt, amikor megpillantottam a férfit, egy hatalmas rózsacsokorral a kezében.
- Úristen. Te meg mit keresel itt? - kérdeztem zavartan, és szerencsétlenkedve felhúztam magamra a törölközőt.
- Sajnálom! El kellett menjek, és nem tudtalak megvárni. Ne haragudj kérlek. - mondta Patrik, olyan megbánóan, mintha csak embert ölt volna.
- Jó, nem lett volna semi gond, de legalább felhívhattál volna! Vagy amikor hívtalak felvehetted volna.
- Sajnálom, de ezt nem értheted. Majd később megmagyarázok mindent, csak egy kis időt, hogy lezárjak mindent. - mondta és odajött hozzám. Az arcomra nyomott egy puszit, és átadta a csokrot.
- Köszönöm, de nem kellett volna. Most hogy taxival kellett visszajöjjek, nem szakad össze a világ. Tényleg nagyon szépek. - megfogtam a virágot, és vázába tettem.
A törölközőt szorosabban magamra tekertem, hogy most véletlenül se csússzon le. Leültem az ágyra, ő pedig leült mellém. Egymás szemébe néztünk. A vizes hajamat félretolta a szememből, megfogta az arcomat és odahajolt. Meg akart csókolni, de visszahúzta magát. Eléggé meglepődtem, hiszen ilyet még nem csinált. Visszafordult hozzám, és azt mondta:
- Tudnom kell, hogy haragszol-e vagy sem. Mert ha igen, akkor nem tudlak megcsókolni. Nem akarom így. Nem akarom, hogy undorral érj hozzám.
- Nem haragszok. - válaszoltam neki.
Azzal ismét odahajolt, és szenvedélyesen megcsókolt. Hosszas pecekig tartott, és kezdtem úgy érezni, hogy ebből nem csak egy éjszaka lesz, ha rajtam múlik. Volt valami vonzereje, amitől nem tudtam szabadulni. Én tudtam, hogy Petihez tartozok, illetve már csak tartoztam, de sajnos elhagyott amikor terhes lettem. Nem kellettünk neki. Amikor ez eszembe jutott, elhúztam magam Patriktól, és könnyek szöktek a szemembe. Patrik bután nézett rám, hogy nem érti miért is volt ez.
- Sajnálom, de nekem ez nem megy! - jelentettem ki, azzal megfogtam a ruháimat, és a fürdő felé indultam. Patrik megállított, és annyit kérdezetett:
- Miért? Még azt a másikat szereted? Az anyja mit mondott neked? Mielőtt megjött már majdnem...
- Nem, nem szeretem már. Olyan dolgot tett amit soha nem tudok neki megbocsájtani, elhagyott minket, és ezt nem bírom még feldolgozni, és ez a baj.
- Hogy, hogy minket? Te? Te? Te terhes vagy? - kérdezte hatalmas meglepődöttséggel az arcán.
- Nem. Már nem. - és ahogy ezt kimondtam erőteljese sírásba kezdtem.
Patrik visszahúzott az ágyra, és letörölte a könnyeimet. Nyomott egy puszit a homlokomra, rámnézet, és azt kérdezte:
- Elvetetted? Kérlek mond el, attól neked is könnyebb lesz.
- Nem, nem vetettem el. Elment a baba. Meg akartam szülni, de nem sikerült. 4 hónapos terhesen, részegen felhívott Peti, és közölte velem, hogy van másik barátnnője, és engem elfelejtett. Én éppen kint álltam a teraszon, hogy anya semmit ne halljon, és amikor ezt meghallottam elájultam, és leestem a lépcsőről. A húgom talált meg, mert kijött szólni, hogy menjek lassan befele, és amikor meglátott szólt anyának. Azt hitték, hogy megint begyógyszereztem magam, vagy megint túl sok cigit szívtam el, és azért fekszem ott. Anyja egyből hívta a mentőket, és bevittek a kórházba. Anya akkor tudta meg, hogy terhes voltam, amikor az orvos közölte vele, hogy sajnos a gyerek meghalt.
- Akkor anyukád se tudta?
- Nem! Nem akartam felzaklatni ezzel.
- De úgyis megtudta volna egy idő után, főleg így, hogy meg is akarta szülni.
- Tudom. De még nem mertem neki elmondani.
- Ja értelek. Na de folytasd tovább!
- Hát amikor szóltak anyának, azt mondták szükség lesz még egy műtétre, hogy kiszedjék a babát. És mivel én még mindig eszméletlen voltam, így az ő beleegyezése kellett. Anya persze megkérdezte az orvosokat, hogy nincs valami lehetőség arra hogy megmentsék? De az orvos azt mondta nincs, így tehát aláírta a papírokat. A műtét másnap reggel volt. Pontosabban nem is annyira műtét, mert meg kellett szüljem a gyereket. Egy hetet még a kórházba töltöttem megfigyelés alatt, meg otthon még egy hónapot, és most itt vagyok. Nem tudtam ott maradni, annyi fájdalom miatt. Menekülni akartam!
Amire elmeséltem neki, már nagyon sírtam, de az volt a meglepő, hogy ő is. A nyakába borultam, és úgy sírtunk egymás vállán. Pár perc múlva, felemeltem a fejem, letöröltem a könnyeim, és felé fordultam.
- Sajnálom!
- De mégis miért kérsz bocsánatot? Nem neked kell! Ez nem a te hibád volt. Én megértelek, hidd el. Én is voltam így.
- Ezt mégis hogy érte? - kérdeztem tőle elég meglepedten.
- Hát 16 éves koromba együtt voltam egy lánnyal. Teherbe esett, de az anyjáék ha megtudták volna, hogy még házasságon kívül, megöltek volna minket. Így tehát amikor megtudtuk, gyorsan feleségül vettem. Csak a szülei és anyám volt ott, az esküvőn, és persze mi ketten. A baba pontosan jött. Egy esős vasárnap délután volt, és én dolgoztam. Beindult a szülés, és felhívott. Mondtam neki, hogy hívjon taxit, mert nem tudok olyan hamar hazaérni, majd bemegyek utána a kórházba. Úgy is lett. Hívott egy taxit és elindultak. Az esőtől csúszott az út. A taxis nem tudott kikerülni egy kamiont, és beleütközött.A mentők azonnal kijöttek a feleségemért, és a kórházba szállították. Ott már haldoklot a feleségem. Megcsászározták. A babát meg tudták menteni de a feleségem nem. - már a végére, teljesen össze-vissza beszélt.
- Akkor a gyereked él? - kérdeztem tőle.
- Igen! Neki hálistennek nem lett baja.
- Na de várj egy kicsit. Te most 20 éves vagy. És 17 éves voltál, amikor a baleset történt. Dóra 3 éves. - teljesen elszörnyülködtem, hogy akkor az övé? - Akkor... Akkor Dóra a te lányod?
- Igen! Dóra az én lányom.
- Úristen. Nagyon sajnálom, ami a feleségeddel történt. De miért nem mondtátok el neki, hogy te vagy az apja?
- Hát mert én továbbra is dolgoztam, hogy el tudjam édesanyámat, és a lányomat tartani. Így anya volt vele, és automatikusan azt hitte, hogy az anyja. A feleségem édesanyja meghalt. Belehalt a lánya elvesztésébe.Szörnyű fájdalom, egy gyerek elvesztése. Nekem csak Dóra adott erőt. Ha ő is meghalt volna... én... én... belehatam volna. - nem tudta tovább mondani. Felállt az ágyról, és az erkélyhez ment.
- Nagyon sajnálom! - szóltam utána.
Felálltam az ágyról, és odamentem hozzá, és hátulról átkaroltam. Megfordult, átölelet, és megcsókolt. A zsebébe nyúlt, és elővette a tárcáját. Kivett belőle egy fényképet, és a kezembe adta. A látvány nagyon meglepő volt. A fényképen mintha én lettem volna a képen. A lány teljesen olyan volt, mint én.
- Ez kicsoda? Olyan mint én. - kérdeztem meglepedten.
- Ő volt a feleségem, Timi. Úgy látom te is látod a hasonlóságot. Meglepően egyformák vagytok.
- Hát igen. Ha nem tudnám, azt hinném, én vagyok a képen.
- Igen. Első pillanatba észrevettem. De nem csak külsőre hasonlítottok. A személyiségetek is teljesen egyforma. Ezért nem tudlak elfelejteni. Ezért ragaszkodok annyira hozzád.
- Hmmm. Most már akkor világos minden.
- De nem akarom, hogy azt hidd, hogy csak miatta vagyok veled. Részben ezért, de másrészt, nekem pont te vagy a tökéletes nő. Nóra! Én... én... El kell mondanom, hogy én... - el akarta mondani, de félbeszakítota az, hogy csörgött a telefonom.
A kijelzőn olvastam a nevet.: "Ő"
- Miért nem veszed fel? - kérdezte Patrik.
- Mert Peti hív, és nem akarok vele beszélni. - válaszoltam neki.
Patrik kivette a kezemből a telefont, és kinyomta. A telefont letette az asztalra,és magához húzott. Megcsókolt, letett az ágyra, és lehúzta rólam a törölközőt.
- Nóri! Szeretlek! Teljes szívemből szeretlek. Kérlek adj egy esélyt.
- Patrik! Azt hiszem én is kezdek belédszeretni.
Patrik szeme a szerelemtől csillogot. Olyan szorosan húzott magához, mintha eggyé akarna velem válni. Most már tudtam, hogy akarom Patrikot, jobban, mint bármelyik másik férfit, az életembe. A mellemre tette a kezét, és a nyakamat kezdte csókolgatni. Felült és levette magáról a pólót, és újra hozzám simult. Szinte tüzelt, annyira meleg volt. Sokáig tartott ez az állapot, csókolóztunk. Időközbe levett minden ruhát magáról. Teljesen mesztelenül feküdtünk.
- Akarod? - kérdezte Patrik pusztán udvariasságból, mert a hangján hallatszott, hogy nem fogad el nem választ.
- Igen akarom. - válaszoltam, és megcsókoltam. Bár nem voltam ebben teljesen biztos. Még nem voltam felkészülve, egy másik férfira.
Patrikot teljes bodogság öntötte el. Felült az ágyon, és az ölébe ültetett. Hosszasan csókolóztunk, amikor be akarta tenni, de megállítottam.
- Mi a baj? - kérdezte búsan.
Felálltam, és az ágy végére ültem.
- Sajnálom! De ez nekem még nem megy. Ne haragudj! Adj kérlek még egy kis időt, amíg tisztázom magamba a dolgokat.
- Jó persze megértelek. Csak annyit kérek, ne taszíts el magadtól. Légy velem! Könyörgök.
Nem válaszoltam neki, csak egy bólintással, amit egy kedves mosollyal párosítottam. Bementem a fürdőszobába, felöltöztem, és megszárítottam a hajam. Amire kimentem már Patrik is fel volt öltözve. Közölte, hogy megy haza, lezuhanyzik, és mielőtt mennénk a buliba, előtte szeretne elvinni vacsorázni.
Minden így történt. Amíg ő oda volt, és kivasaltam a hajam, és kisminkeltem magam. Elég éhes voltam már, de nem akartam enni, hiszen majd együtt elmegyünk. Amíg vártam rá, megnéztem 2 filmet. Este hét órakkor becsengetett.
- Nagyon sajnálom, de nem tudunk menni. Halaszthatatlan dolgom akadt, de fél 9-re itt vagyok érted. Ne haragudj! - azzal megpuszilt, és már rohant is lefele a lépcsőn.
- Jó semmi gond. Akkor szia. - kiáltottam utána, de valószínűleg már nem hallotta.
Már megint mi jött neki közbe? Kihez jár ennyire? Talán van még valami amit nem mondott el?
Visszamentem a házba, és leültem enni.

Még mindig nem rétem magamhoz, hogy mit keres ott. Egyáltalán honnan tudta meg, hogy hol vagyok? És Ő miért nincs vele? Vagy ha mégis itt van?
Alig kaptam levegőt, mint később megtudtam teljesen lefehérdtem.
- Szi. Szi. Szia. Hát tee meg mit keresel itt? - kérdeztem, miközbe a szívem vert vagy kétezret.
- Történt valami, amiről tudnod kell. Így hát lementem nálatok, de nem találtalak ott. Anyukád mondta, hogy itt vagyok.
- Mi a baj? Remélem nem vele van baj. Mond hogy nem! Ugye nem? És anya miért nem mondta hogy jössz? - halmoztam el a kérdéseimmel, és már majdnem sírva fakadtam.
- Bemehetnék? Ehez le kellene ülnöd, és kicsit hoszú is elmondani. - mondta a nő, és belépett a lakásba.
- Jajj persze gyere be. Ülj nyugodtan.
Akkor Patrik kilépett a szobából, és kérdően nézett rám, hogy ki az az idegen a házba.
- Azt hiszem jobb lenne ha elmennél, most fontosabb dolgom van. Bocsi. Majd később beszélünk. - mondtam neki, és az ajtóhoz vezettem.
- Mégis ki ez a nő? Valami probléma történt? - kérdezte az ajtóba suttogva, hogy a vendégem ne hallja meg.
- Ő az anyósom. Vagyis a volt anyósom. Nem tudom miért jött, de biztos nem egy 2 forintos dologról van szó, ha ennyi kilómétert megtett, hogy beszélhessünk. Majd beszélünk, és el ne felejtsd mit akartál mondani. Ne haragudj! Szia.
- Jó rendben. De komoly dologról kell beszélnünk. És ha bármi probléma lenne, nyugodtan szólj, itthon vagyok. Szia. - tette hozzá, és elment.
Bezártam az ajtót magam mögött, és vettem egy mély levegőt. Mégis mi lehet ennyire komoly, hogy ennyit utazott? Választ akartam a kérdéseimre, így azonnal
visszamentem, hozzá.
- Bocsánat.
- Ki volt ez a férfi? - kérdezte elég haragosan.
- Ő csak a szomszéd fiú. Voltam ma vele vásárolni, és segített felhozni a cuccot. - mondtam egy kicsit zavarba. Tudtam hogy ez az igazság, de sose hazudtam még neki. Végülis most sem, de nem mondtam el a teljes igazságot.
- És akkor miért kócos a hajad? És miért van rosszul begombolva a felsőd, ha csak felhozta a vásárolt ruhákat? Bemutatót tartottál neki? - kérdezte gúnyosan, egy
szemrehányó nézéssel csatolva.
- Már ne is haragudj, de szerintem nem tartozok semmiféle magyarázattal azok után, hogy a fiad ott hagyott.
- Jó ne haragudj igazad van! Sajnálom. De tudom hogy a fiam téged szeret, és a tegnap esti telefonbeszélgetésetek után, megkérdte a barátnője kezét, és hétvégén már esküvő. Ezt nem akarom. Ha tudnád milyen az a lány. Kész rémálom. És csak Peti pénze kell neki. Nóri nem hagyhatod. Könyörgök neked. Gyere vissza!
- Nem sajnálom, de szó sem lehet róla. Én a múltat le akarom zárni. Ha akkor nem kellettem neki, akkor most miért kellenék? Ha elveszi azt a lányt egészségére. Én már tiszta szívemből gyűlölöm. Ne haragudj Edina, de nem segíthetek.
- De Nóri. Hidd el, hogy nagyon szeret. Ott voltam tegnap amikor beszéltetek. Amikor letettétek, el kezdett sírni. Szörnyű volt nézni. - amikor ezt mondta az én szemem is könnybe borult, és az övé is.
- Nem! Hallani sem akarok róla. Ő amikor megtudta, hogy én... - azzal elhallgattam, hisz nem tudtam elmondani neki, a pontos igazságot a menekülésem okáról.
- Mit tudott meg? Hogy te? Fejezd be kérlek. Tudnom kell mi van. - könyörgött az asszony nekem.
- Ő tudja, hogy mi történt, és annak ellenére elhagyott. Én nem akartam eljönni, de egyedül nem sikerülhet. És nem tudhat senki semmit. Tehát úgy döntöttem itt maradok. És így is lesz.
- Kérlek, mond el mi az. Bennem tudod, hogy megbízhatsz, és tudok tanácsot adni. Biztos nem tett olyan dolgot, ami nem lenne megbocsájtható. Ha meg igen, akkor kérlek, mond el mi az, hogy én is megértsem!
- Nem! Ha annyira kiváncsi vagy rá, akkor kérdezd meg a drága fiadtól. Ha akarja elmondja. - jeletettem ki olyan gyűlölettel ahogy csak tudtam.
Aztán olyan dolog történt amire álmomba se gondoltam volna. Felpofozott. Felpofozott az az ember, akit életembe talán a legjobban becsültem.
- Mégis mit képzelsz magadról? Nem én vagyok a hibás, azért mert a fiad nem normális. Ha mindenről tudnál, ezt nem tetted volna meg. Főleg nem most! De esküszöm neked ha ennek bármilyen vonzata lesz, nagyon megbánod. És most menj el. - ordítottam vele.
- Jajjj bocsáss meg! Ne haragudj- térdelt le elém Edina. - Nem akartam, csak annyira... annyira felbosszantottál. Ne haragudj! Tudod, hogy mennyire szeretlek! - ölelte át a térdem az asszony, a nagy sírás közepete.
Leültem mellé a padlóra. A fejemet a vállára hajtottam, és erős sírásba kezdtem. Felemeltem a fejem és így szóltam neki:
- Te ne haragudj. Olyan otromba voltam veled, de meg kell értened, nem tudok róla beszélni. Még én magam se fogtam fel ezt az egész helyzetet. Ha elmondja rájössz, hogy mnden okom megvolt arra, hogy ide jöjjek, és elbújjak mindenki elől. Bevallom még most is szeretem, de amit tett nem tudom neki megbocsájtani. Akkor hagyott el, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá.
- Majd elmondod, ha tudsz róla beszélni. De kérlek gondold át ezt az egészet. Számítok rád. Peti ha már az oltár előtt állnak, és azt mondod neki, hogy ne tegye meg, ne vegye el azt a némbert, biztos otthagyja. Tudod, hogy én mindig is azt akartam, hogy te legyél a fiam felesége, és a gyerekei anyja.
- Ez a hajó sajnos már elúszott. Soha nem leszek a felesége. Hiszen elhagyott, és akármennyire is szeretem, nem tudom visszafogadni. Sajnálom, de az esküvő meg lesz tartva, ha rajtam múlik. -mondtam és visszatettem a fejem a vállára. Ott ültünk egy darabig, amíg csörögni nem kezdett a telefonom. Gyorsan felvettem, előtte vettem egy levegőt, hogy ne hallatszon a hangomon, hogy sírtam, mivel Kata hívott.
- Szia kicsi. Nem hívtál fel reggel. Ugye nincs valami baj? - kérdezte Kata.
- Szia. Nem, nem! Semmi baj, csak elfelejtettem. Ne haragudj!
- Semmi baj. Végülis sikerült vásárolni?
- Igen persze. Patrik elvitt minket. Elhívtam az egyik barátnőmet, mert már olyan régen találkoztunk. Ők is itt laknak pesten. De mégis mit vegyek fel? Vettem többfajtát is, ha nem gond, mert nem tudtam eldönteni, hogy milyen helyre megyünk.
- Na ennek örülök. De semmi gond, azért hagytam otthon annyi pénzt. Öltözz úgy, mintha a barátnőiddel mennél bulizni. Ma kicsapunk a hámból. Azt akarom, hogy jól érezd magad, olyan kis bánatos vagy. Gondoltam ez biztos felvidít.
- Miattam nem kellett volna. Semmi gond nincs.
- Nem baj. Már megvetted a ruhákat, és egyébként én is elkéreszkedtem innen hamarabb. Holnap úgyse kell jönnöm, így nyugodtan mehetünk.
- Na jó ahogy szeretnéd. Akkor 7-re menjek?
- Nem kell. Ezért is hívtalak. Én másik kocsival megyek, veled majd ott találkozok. Majd Patrik elvisz, úgyis jön ő is. Így legalább lesz időd nyugodtan elkészülni. De ha lehet legkésőbb 9-kor azért induljatok el.
- Igazán nem gond, el tudok menni érted. Úgyis készen leszek addig, hiszen még csak fél 1 van.
- Már mindegy, mert beszéltem Patrikkal. Nekem itt is van ruha, meg öltöző, és itt elkészülök. Na akkor ott találkozunk. Na de olyan csinos legyél, hogy az összes pasit levedd a lábáról.
- Áhh. Nem akarok pasikat szédíteni.
- Na jó ahogy gondolod. Na jó legyél. Ott találkozunk. Addig is vigyázz magadra. Szia kicsi!
- Jó rendben. Szia. - azzal letettem a telefont, és Edinára néztem.
- Ő volt a nagynénjéd? -kérdezte.
- Igen, igen. Egy csodálatos asszony. Nem tudom mit csinálnánk, akarom mondani csinálnék nélküle. - javítottam ki magam, hiszem megint... de csak majdnem.
- Értem. Ha jól hallottam bulizni készültök.
- Igen. Bár azt még most se tudom, hogy merre megyünk, de majd csak lesz valahogy.
- Na akkor én nem is zavarok tovább. Megyek is. Amire kimegyek az állomásra. Nemsokára indul a vonatom, és addig hívni kell egy taxit is, ami kivisz.
- Nem szükséges. Átszólok a szomszédnak, majd ő szívesen kivisz. így legalább én is kimehetek még veled.
- Igazán nem fontos. Megoldom. Nem akarok gondot okozni.
- Nem! Ragaszkodom hozzá, és egyáltalán nem probléma. Gyorsan átszaladok, és megkérem. - mondtam azzal átmentem a szomszédba.
Becsengettem, és pár másodperc múlva már nyílt is az ajtó. Az ajtóban Patrik barátnője, Kitti állt. MEglepődtem, hiszem Patrik egy 20 perce ment el onnan.
- Szia. Nóra vagyok a szomszédból. Patrik itthol van? - mondtam neki kedvesen, és a kezem nyújtottam felé.
Ő nem válaszolt, csak bekiabált Patriknak:
- Szívem, itt van a kis pártoltad.
Annyira undok volt. Legszívesebben felpofoztam volna. És mi az hogy pártoltad? Mitől védett meg? Mégis mennyit tud? Nem sok időm volt, több kérdést feltenni magamnak, hiszem Patrik ott termet az ajtó előtt.
- Szia. ÖÖÖ lenne egy kérésem. Tudod a nő aki jött hozzám.
- Szia. Igen? Mond mi történt vele? - kérdezte ijjedten.
- Nem semmi baj sincs vele, csak nem tudnád kivinni az állomásra, mert már megy vissza.
- Azt hittem itt marad egy darabig. De persze nem probléma. Mikor akartok indulni?
- Hát van még egy jó 20 perc addig. De ha nem tudod megoldani nem gond. Maradj nyugodtan. Úgyis itt van Kitti is. Megértem ha...
- Nem. Nem. Ő nem jelent gondot. Hazavisszük közbe, és kész. De akkor egy 10 perc múlva el kellene indulni. Addigra készen vagytok?
- Igen. Persze. Akkor 10 perc mlva gyere be. Már előre is nagyon szépen köszönöm. Szia.
- Nagyon szívesen. - mondta, és halkan hozzá tette: Érted bármit hercegnő.
Olyan aranyos volt. Mosolygott, és bezárta maga mögött az ajtót, én pedig visszamentem Edinához, és közöltem vele a hírt.
- Sajnálom, hogy nem maradsz. Tudtunk volna miről beszélni.
- De sajnos mennem kell. Nem tudok maradni. Nekem most az a feladatom, hogy megakadályozzam az esküvőt. Nem akarom, hogy a fiam tönkre tegye az életét.
- Hát sok sikert! És sajnálom, hogy nem segíthetek.
- Hát remélem meggondolod magad. Még van egy kis időd. - azzal átkarolt, és egy puszit nyomott az arcomra.
Hirtlen elengedett, és a táskájába nyúlt, és kihúzott belőle egy kis dobozt.
- Ezt majdnem elfelejtettem. - azzal átadta a kis dobozkát.
Kinyitottam, és meglepődve láttam, hogy egy nyaklánc volt benne. Egy szív alak, és a hátán ez a felírat ált:
" Boldog 1 éves évfordulót Szerelmem"
Csodálkozva néztem ex anyósomra. Egy éves évfordulónk, egy héttl később lett volna, ahogy engem elhagyott Peti.
- Ő akarta átadni, de nem volt mersze azok után, hogy vége lett köztetek. Azóta itt van a kis dobozkában, eltéve a szekrénybe. Ha észreveszi, biztos botrány lesz, de úgy gondoltam ezt megérdemled.
- Nem! Nem fogadhatom el. - nyújtottam neki vissza.
- Kérlek! Vedd úgy, hogy tőlem van. Nem kell hordanod, ha nem akarod, csak tartsd meg. Nagyon szépen kérlek!
Nem válaszoltam neki, csak letettem az asztalra a dobozzal együtt. Megöleltem. Ott üeltük egymást pár percig, amíg nem kopogtak. Tudtam, hogy ki az, így vittem a kulcsot, telefont, és jött Edina is. Meglepetésemre, nem Patrik, hanem Kitti állt az ajtóban.
- Na indulhatunk? Elrontod itt a napomat, és még váratatsz is? Pff! - mondta olya lealázóan, hogy nem tudtam megállni, hogy ne szólljak neki vissza.
- Már megbocsáss, de én... - és nem tudtam befejezni, mert Patrik odalépett, és azt kérdezte:
- Mi a baj? Kitti állítsd le magad, mert már nagyon elegem van belőled.
- Te meg hogy beszélsz velem? Amióta itt van ez a nőszemély, olyan undok vagy velem.
- Ahogy megérdemled! Na induljunk! Először szépen hazaviszlek, aztán kimegyek az állomásra, visszahozom Nórát, és lemegyek hozzád. Addigra remélem lehiggadsz, mert ha nem...
- Jó ezt majd megvitatjátok később. Most indulhatnánk? - vágtam a vitába, és azzal elindultunk a lift felé.
Amíg be nem ültünk a kocsiba senki ne szólt senkihez. A nagy csendet persze Kittike nyávogása törte meg. Oda se figyelt rá senki, reméltük így hamarabb befejezi. Pár perc utazás után, megálltunk egy emeletes ház előtt. Kitti kiszállt és a kocsiból csak annyit vágott vissza:
- Na további jó szórakozást. Patrik nem kell visszagyere! Készülj csak a bulira, ahova engem nem viszel el! Na viszlát. - azzal olyan erősen csapta be az ajtót, amennyire csak tudta.
Patrik azonnal indított is. Látszott rajta, hogy teljesen ideges lett, így inkább hozzá se mertünk szólni. Körülbelül 5 perc múlva megérkeztünk a pályaudvarra, és kiszálltunk a kocsiból. Én előre mentem, és kinyitottam a Patrik felőli ajtót.
- Mindjárt jövök, csak bekísérem Edinát.
Patrik gyorsan kiszállt a kocsibó, és ennyit mondott Edinának:
- Jó utazást kívánok. Remélem legközelebb több időt tölt itt, és lesz időnk megismerkedni. Viszontlátásra!
- Köszönöm! Én pedig remélem, legközelebb amikor jövök elvihetem Nórát, a fiam menyassszonyaként. Viszlát!
Patrik szomorúan nézett rám, és visszaült a kocsiba. Nem szóltam Edinának semmit, de szerintem a pillantásomból is rájött, hogy ez sose lesz. Bementünk, és megvette a jegyet. Én a kordontól tovább nem mehettem, így hát eljött a búcsú ideje.
- Na akkor ennyi volt. Én mindent megpróbáltam, most már csak rajtad áll, hogy lesz esküvő vagy sem. Kérlek aludj rá egyet.
- Sajnálom, de...
- Ne kérlek! Ne mondj semmit. Gondold át, és úgy dönts.
Nem akartam megbántani, mert látszott rajta így is teljesen ki van készülve, így csak mosolyogva bólintottam egyet.
- Na de én megyek, hogy Patrik ne várjon sokat rám. Vigyázz magadra, és ha megérkeztél kérlek írj egy sms-t vagy hívj fel vagy valami, hogy tudjam, hogy minden oké.
- Jó rendben menjél csak. Majd felhívlak. Tudd hogy nagyon szeretlek én is és Peti is.
- Jó ezen ne veszekedjünk. Minden jót. Szia.
- Szia.
Hosszas integetés után, elindultam a kocsi felé. Hatalmas meglepetésemre, nem találtam ott a kocsit. Talán én jöttem rossz helyre? 10 percig kerestem a kocsit, de sehol nem találtam. Hívtam Patrikot, de kinyomta. Így tehát hívtam egy taxit és hazamentem.

A szobába gyorsan felöltöztem, és törölközőt a hajamra csavartam. Nem volt kedvem szárítgatni, se kifésülni semmit. Úgy feküdtem be az ágyba. Nem sokkal később

hallottam, hogy Bettiék elmennek. Kata még lomotolt kint valamit, aztán elment fürdöni. Nem sokkal később bejött a szobámba. Úgy tettem mint aki alszik, hogy ne kelljen

vele beszéljek, mert azonnal elmondtam volna neki hogy megbántottak, és az senkinek se lett volna jó. Kata azt hitte, hogy Patrik mennyire ártatlan, jó kisfiú, akinek

nincsennek hibái. De ki vagyok én, hogy ezt az illúziót tönkre tegyem?
Leült az ágyam mellé, a hajamról levette a törölközőt, és egy hosszú pusszit nyomott az arcomra. Hunyorítva kinyitottam a szemem, hogy e vegye észre, hogy fent vagyok,

és akkor láttam, hogy széles mosollyal néz, és könny csorog le az arcán. Nem tudtam miért. Kiváncsi voltam, de nem akartam beszélni vele, így tehát tettem tovább az alvó

embert. Egy két perc múlva felállt, betakart, és kiment a szobából.
Másnap reggel ismét csak egy cetli várt az asztalon, mellette egy köteg pénz. Azt hittem megint kaját kell venni, de egyből rosszul lettem amikor a pénzt megszámoltam.

Százezer forint. Jézusom! Hát minek ennyit kajára költeni? Este ismét főznöm kell, és most valóban egy hadseregnek? Ezek a kérdések villantak át azonnal a fejembe.

Akkor megfogtam a kis cetlit és olvasni kezdtem.:
"Szia kicsi! Estére bulizni megyünk. Szólj át Patriknak elvisz vásárolni, már reggel megbeszéltem vele. Vegyél mindent. Cipőt, felsőt nacit, esetleg szoknyát bármit ami kell.

Este 7-re legyél kész, hívj egy taxit, és gyere be hozzám. Ha felkeltél egyél, és hívjál fel, beszéljük meg a többit. Jó legyél! Puszi, Szeretlek! Kata"
- Micsoda? Hogy én azzal a szörnyeteggel? Nem bolondultam én meg. Inkább felhívom egy pesti barátnőmet és elmegyek vele.
Úgyis lett. Gyorsan felöltöztem, bekaptam valamit, és felhívtam Szabinát.
- Szia csajos. Nóra vagyok! - szóltam bele a telefonba.
- Hát szia. Úhh de régen beszéltünk te! Hát mi van veled? Mostanság le se szarod a fejem. Jól vagy? Mesélj már valamit! - visított szinte. Biztos örült, hogy újra hallotta a

hangom, hiszen elég régen beszéltünk utóljára.
- Hát nem sok minden. Merre vagy? Otthon?
- Aha itthon. Most kapcsolom befele a gépet. De miért? Van valami baj?
- Nem, semmi baj sincsen. Sőt. Nem lenne kedved találkozni velem? Itt vagyok most pesten, és el akarok menni vásárolni, és kellene egy szakértő!
- Ááááááá! Ezt nem hiszem el! Komolyan itt vagy? Hát ez hihetetlen. Persze elmegyek veled. Én is készültem már.
- Na akkor készülj gyorsan. Öltözz felfele! Nemsokára ott vagyok! Taxival megyek. Majd ha ott leszünk. A címed a régi nem?
- Jó jó. 10 perc és én már készen is leszek. Aha még mindig itt lakunk. Na akkor nemsokára. Siess.
- Jó rendbe, ahogy csak tudok ott leszek. Addig is vigyázz magadra. Szia!
- Te is. Szia!
Amikor letettük a telefont, hívtam egy taxit, és kimentem az ajtón. Nagy meglepetésemre, ott állt Patrik, éppen csengetni akart.
- Szia. Hát te már ilyen hamar készen is vagy? Nagyon csini vagy. Akkor merre lesz a menet hercegnőm?
- Helló! Igen már ideje készen vagyok. Azt nem tudom hogy te hova mész, én éppen lefele, mert itt van mindjárt a taxim és megyek barátnőmmel vásárolni.
- Hát de reggel beszéltem Katával, és ő mondta, hogy én vigyelek. így hát velem jössz! - jelentette ki, megragadta a kezem.
- Engem te ne huzogass! Ne megyek veled. A barátnőmmel megyek és kész! Addig menjél és legyél a barátnőddel! Élvezd ki! Na szrbusz! - azzal elindultam a lift felé.
- Hát ahogy érzed. Na szia akkor. - azzel visszament a házba.
Amikor beszálltam elgondolkoztam azon, hogy miért voltam vele ilyen durva? Végülis tegnap este én voltam a hibás. Olcsó lotyó voltam, engedtem neki, majd teljesen más

véleményem lett. Ellöktem magamtól, és csak összevesztünk. De megérdemelte! Miért volt annyira bunkó? Nem is én vagyok a hibás! Dehogy. Hát ő. Miért viselkedett úgy?

Kellett ez neki? Most vessen magára! Engem nem érdekel!
Leértem a földszintre, és kiszálltam a liftből. És akkor.... és akkor.... Ott állt előttem.
- Na hercegnő. Úgy döntöttem teszek még egy próbát! Elkísérhetlek téged és a barátnődet vásárolni? - kérdezte Patrik, olyan széles mosollyal, hogy majdnem elolvadtam

tőle.
- Hát... De a taxi. Már megrendeltem.
- Az nem fontos. Majd elmegy. Ne foglalkozz már ilyenekkel. Akkor ezt vehetem igennek?
- Igen. De semmi nem lesz. Csupán sofőr leszel.
- Értettem főnökasszony. - nevetett, és a kezét a homlokára szegezte, mit a katonák tisztelgéskor. Eléggé vicces volt, így nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjam el

magam.
Kimentünk a házból, le a garázsakhoz. Beültünk a kocsiba, és figyelmeztetett, hogy jobban járok ha bekapcsolom az övemet. Elmondtam neki milyen címre, megyünk, és

elindultunk. Útközbe felhívtam Szabinát, hogy mindjárt ott vagyok, és hogy induljon lefele. Megnyugtatott, hogy már lent van, és csak rám vár. Megérkeztünk,én kiszálltam a

kocsiból, és Szabina felé indultam. Ő már szinte szaladt felém, és a nyakamba ugrott.
- Szia cica. Jajj olyan régen láttalak. Úristen mennyit változtál te. Mióta vagy szőke? - hadarta el gyorsan, egy nagy puszihalom közepette.
- Szia drágám. Hát mert sose jössz felénk, én meg ritkán járok erre. De most egy darabig itt leszek, leghamarabb nyár végén megyek haza. Addig lesz időnk találkozni.Ja

és hónapok óta szőke vagyok.
- Hát az első dolgunk az lesz, hogy elmegyünk bulizni. Olyan régen voltunk már együtt bulizni. Muszáj összehozzunk valamit.
- Hát ma megyek a nagynénjémmel, bár nem tudom még hova, de utána megbeszélünk valamit. De most menni kell vásárolni, estére. Bár azt se tudom milyen ruhát

vegyek. Indulhatunk?
- Jó rendben. A számom tudod felhívsz, és megbeszélünk valamit. - azzal elindultunk a kocsi felé.
Beültünk a kocsiba, és bemutattam őket egymásnak.
- Szabina ő Patrik, a jelenlegi szomszédom. Patrik ő Szabina, a barátnőm.
- Szia Kovács Patrik vagyok. -nyújtotta a kezét hátra, Szabinának.
- Szia. Kovács Szabina. - fogta meg a kezét Patriknak.
Hosszasan bámulta Patrikot, teszem hozzá úgy, mint aki megalálta élete pasiját. A legrosszabb az volt benne, hogy Patrik is úgy nézett vissza Szabina szemébe. Eléggé

kényelmetlenül éreztem magam. Körülbelül egy fél percig fogták egymás kezét, és néztek a másik szemébe. Elkapott valami érzés, ami hasonlít a féltékenységre. De hiszen

és semmit nem érzek Patrik iránt, nekem csak a másik kell. Ő♥. De akkor mi van velem? Miért lettem féltékeny?
- Indulhatunk? - törtem meg a nagy csendet.
- Ahogy kívája hercegnő! - válaszolt Patrik, és indította a kocsit.
Elmentünk a Westendbe, és Mammutba és egy csomó más üzletbe. A ruhaválogatás közbe, mindig Patrik véleményét kértük ki, bár nekem ehez semmi kedvem nem volt,

Szabina mégis erősködött, hogy egy férfi könnyebben el tudja tölteni, hogy melyik a legmegfelelőbb. Eléggé zavaró volt a helyzet, mert amikor egy kivágottabb felső volt

rajtam, és úgy áltam Patrik elé, olyan vágy csillogott a szemébe, hogy szinte beleborzongtam. Nem akartam tudomást venni semmiről, ami vele kapcsolatos.
Eltelt vagy 3-4 óra hossza, amire kiválasztottuk a megfelelő szerelést. A hosszas vásárlás után, éhesek lettünk. Patrik felajánlotta, hogy menjünk vegyünk valami gyors

kaját. Végülis a pizza mellett döntöttünk.
Kajálás után, Szabinát haza kellett vinni, mert hívta az anyja, hogy szüksége van rá.
Megálltunk a ház előtt, és amíg Szabina kikapcsolta az övét, és elköszönt tőlem, addig Patrik kiszállt a kocsiból, és kinyitotta neki az ajtót.
- Örvendtem a találkozásnak. Remélem nem ez volt az utolsó. - mondta Patrik neki, közbe a kezére adott egy puszit.
- Viszont én is. De véleményem szerint fogunk még mi találkozni. Na szia! - mondta Szabina, azzal elindult az ajtó felé.
Patrik visszaült a kocsiba, bekapcsolta az övét, és elindultuk. A haza út rettentő hosszúnak tűnt, hiszen olyan nyomott volt köztünk a levegő. Amikor megérkeztünk, én

kiszálltam a kocsiból, ő pedig visszaállt a garázsba a kocsival. Előtte elköszöntem tőle, és megköszöntem a furikázást, azzal bementem a házba. Felmentem a lifttel, és

bementem a lakásba. Éppen csak annyi időm volt, hogy letegyem a táskákat az ágyra, és kimenjek a konyhába, egy pohár üditőért, és akkor csengettek. Valahogy

ráéreztem, hogy Patrik lesz ott, de fogalmam se volt, hogy miért.
- Szia, azt hiszem ezt a kocsiban felejtetted. - jelentette ki, és a kezembe nyomta a telefonomat.
- Óhh köszönöm. Nem tudom, hogy maradhatott lent.
- Már be se hívsz egy kávére? Azt hiszem ennyit megérdemlek. - és a válaszomat nem megvárba bejött.
Bezártam az ajtót, addig ő leült a kanapéra.
- Kávét, capuccinot vagy forró csokit kérsz? - kérdeztem tőle, olyan undokan, ahogy csak tudtam.
- Mivel kávét kértem, így úgy gondolom, hogy azt kérek.
Kimentem a konyhába és csináltam egy kávét neki, és magamnak is. Tudtam, hogy ebből se fog semmi jó kisülni.
- Hány cukorral kéred? Tejszínhabot kérsz bele?
- 2 cukorral, és tejszínhabbal.
Megcsináltam, és bevittem neki.
- Tessék! Egészégedre. - azzal leültem a kanapé, másik végére.
- Köszönöm! - belekortyolt, és felállt. Letette a kávés csészét az asztalra, az enyémet kivette a kezemből és a másik mellé helyezte. Megfogta a kezem és felhúzott

magához.
- Már megint mit csiná... - akrtam kérdezni, de olyan szorosan rátapadt a szája a számra, hogy nem tudtam befejezni.
El akartam lökni magamtól, de átkarolta a derekam, és szorosan magához húzott. Ellenkezni se tudtam, de őszintén szólva már nem is akartam. Szorosan hozzásimultam,

és viszonoztam a csókját. Teljesen odaadtam magam, és már nem akartam kiutat keresni. Feltétel nélkül őt akartam, még ha tudtam is, hogy az én és az ő szíve is másé.

Óvatosan felkapott az ölébe, és a szobámba vitt. Ott letett az ágyra, és kigombolta a felsőmet, de közbe egy percre sem engedte el az ajkamat.
- Akarlak! Most! - suttogta olyan gyengéden, hogy majd elolvadtam tőle.
- De ezt nem lenne szabad. Kérlek fejez... - de megint nem tudtam befejezni, mert újra megcsókolt.
Óvatosan és lassan levette a felsőmet, és kikapcsolta a melltartót.
- Nóra! Én... én. El kell mondjak valami nagyon fontosat. Tudnod kell, hogy én...
Nem tudta befejezni mert csengettek. Gyorsan visszakapcsoltam a melltartót, és visszavettem a felsőt. Kimentem az ajtóhoz, és kinyitottam. Majdnem elájultam, amikor

megláttam, hogy ki az.
- Szia Nóra.

Amikor megláttam kihív, a szívem majd kiugrott a helyéről. Hogy Patrik még véletlenül se hallja meg, hogy mit beszélek, kiálltam az erkélyre.
- Igen tessék? - mondtam telefonba, mintha nem tudnám kivel beszélek.
- Szia szerelmem! - hangzott a válasz a túloldalról.
- Nem vagyok a szerelmed, és ne nevezz így többet. Már nem tudok neked hinni. Na de mondjad, mit akarsz?
- De igenis szeretlek! Nagyon sajálom a mi történt, hidd el én... én... Áhh Nóri. Szeretlek.
- És ez engem szerinted érdekel? 3 hónapja nem is beszéltünk. Miért pont most? Mi van a kis barátnőd lekoppintot, és most már jó vagyok én is? Na nem! Felejtsd el. Eleget

szenvedtem már miattad. Ne keress többet kérlek! -csuklott a hangom. Alíg bírtam elmondani, mert már sírtam. Tudtam, hogy nem igaz amit mondott, de annyira jól esett

tőle hallani.
- Otthol vagy? Átmegyek! Beszéljük meg. Kérlek! Nóri.
- Nem vagyok otthon. Sőt egy darabig nem is leszek.
- Jó akkor majd holnap lemegyek. Ígérem.
- Holnap se leszek otthon. Majd nyár végén megyek haza. Ha egyáltalán hazamegyek.
- Miii? Mégis hol vagy? Nóra! Tudnom kell hol vagy. Oda megyek, legyél bárhol! Szeretlek, fogd már fel! Sze-ret-lek.
Elkezdtem sírni, és beleordítottam a telefonba. :
- GYÜLÖLLEK!! Érted? Gyülöllek! -másodjára már nem volt erőteljes a hangom. Már zokogtam.
- Kicsim. Nem érdekel. Én akkor is szeretlek. Te vagy az életem. Kérlek! Adj egy utolsó esélyt. Helyre hozunk mindent. Csak engedd! 
- Jó ennyi? Még valami? Mert éppen nem alkalmas az idő. Vár rám a pasim, csak éppen elment zuhanyozni, és nem akarom megvárattatni.
- Ne hazudj! Tudom hogy csak szívod a vérem. Nem tudsz te mással lenni, csak velem.
- Pedig igenis vele leszek. Most együtt vagyunk. Izmos, és sexy a teste. Nem úgy mint te. Sokkal jobban érzem magam vele mint veled. És sokkal jobb az ágyba is mint te.
- Na ne mond. Te! Csak velem vagy boldog, és ez mindig is így volt, és mindig is így lesz. - hadarta el, szemrehányó kacagással.
- De egy mocskos féreg vagy. Na szerbusz. - azzal kinyomtam a telefont, és erőteljes sírásba kezdtem. Fel se tűnt, hogy én a szakadó esőbe szétáztam, mint ahogy az sem,

hogy Patrik végig az ajtóban állt, és mindent hallott.
- Most már csak arra lennék kiváncsi mióta vagyunk mi együtt?  - kérdezte karbatett kézzel, gúnyos mosollyal.
- Ne haragudj. Nem úgy gondoltam, csak... csak... áhh mindegy miért mondtam azt. Most hagyj békén!
Leguggolt mellém, és törölgetni kezdte az arcomról a könnycseppeket.
- Ne haragudj ha megbántottalak. Mi történt. Kivel beszéltél?
- Semmi közöd hozzá. Haggyjál már békén! - azzal felálltam és beszaladtam a házba, hogy visszamenjek Katához, befeküdjek az ágyba, és kisírjam a lelkem. De azzal nem

számoltam, hogy még mindig zárva van az ajtó, és a kulcsot eltette. Neki álltam keresni a szobába. Ő állt az erkélyajtóba, karbatett kezekkel.
- Csak nem ezt keresed? - kérdezte gúnyosan mutatva a kulcscsomót a kezében.
- De igen. azonnal add ide. El akarok menni!
- És mégis minek? Azért hogy Kata meglássa, hogy sírtál, és faggasson, és megint sírjál?
- Még mindig jobb mint hallgatni a te cinikus kötekedésedet.
- Jó mondtam már hogy sajnálom. Gyere velem zuhanyozz le. Szellőztesd ki egy kicsit a fejed.
- Hogy én? Veled? Meztelenül?
- Nem. Ruhába. Hát szted hogy szokás zuhanyozni?
- Na nem. Hát minek nézel te engem? Azt hiszed, mindenkivel összefekszek?
- Már nem azért, de szerintem nem kértem, hogy feküdj le velem. Csupán azt mondtam, hogy zuhanyozzunk le, de ha ez téged zavar, mehetsz egyedül is.
- Egyedül elmegyek, de veled nem.
- Hát ahogy gondolod, de nem bánnád meg. - mondta ismét azzal a gúnyos mosollyal, ahogy általába rám néz. Közeledett felém, és megsimogatta a kezem. Olyan furcsa

volt. Teljesen elfelejtkezdtem magamról, minden bajomról. Amikor belenéztem a szemébe olyat láttam ami még engem is megborzongtatott. Aztán mintha egy varázsütésre

elszállt volna a varázslat, magamhoz tértem, és a fürdő felé indultam.
- Adnál egy törölközőt?
- Persze odabent a felső szekrénybe találsz. Vedd el amelyik szimpatikus.
Azzal be is mentem a fürdőbe. Volt bent egy sarokkád, és egy zuhanyzó is. Levetkőztem, és a ruhákat, letettem a szekrény mellé a szennyeskosár tetejére. Bementem a

zuhanykabinba, de elfelejtettem behúzni rajta az ajtót, hiszen otthon is meg voltam vele szokva, hogy nyitva van. 5 perc elteltével arra lettem figyelmes, hogy egy meztelen

férfi áll a hátam mögött, és átkarolja a derekam. Meg akartam fordulni, de visszatartott. A nyakam kezdte csókolgatni, amitől szinte elolvadtam. Az egyik keze felfelé indult,

és szorosan rátapadt a mellemre. A másik viszont lent, a combok között talált magának helyett. Egyszerűen teljesen elvesztettem a fejem. Valami súgta belül, hogy álljál le,

de egyszerűen nem tudtam leállítani magam. Hirtelen elengedett, és megfordított. A szája szorosan az enyémhez tapadt, és vad csókcsatába kezdtünk. Egyszer csak ellökött

magától, és mélyen a szemembe nézett.
- Ugye mégis csak akarsz engem, és kellek neked. - mondta, nevetve. A szeme tele volt megvetéssel, és valami olyasmivel amit nem tudtam hova tenni.
- Te mit képzelsz magadról? - ordítottam az arcába. Abba a pillanatba pofon vágtam, és kiszálltam a zuhanyzó alól.
Kikaptam egy törölközőt a szekrényből, és magamra tekertem.
- Adj valami száraz ruhát, és már itt se vagyok. - kiabáltam neki.
- Nem mész sehova! Te ma az enyém leszel. Hidd el ugyanúgy akarsz te is, mint ahogy én téged.
- Te mégis miről beszélsz? Gyülöllek ezek után. Adj valamit és had menjek. Többet látni nem akarlak. Az összes férfi egy nem normális idióta seggfej. És ez alól te se vagy

kivétel. Sőt.
- De most miért beszélsz így velem? Amikor nagyon jól tudod, hogy te is vonzódsz hozzám.
- Nem. ez nem igaz. Én csak egy valakihez vonzódok, de az nem te vagy.
- És ha nem érdekellek akkor miért engedted a zuhanyzóba, hogy csókolgassalak? Miért csókoltál vissza? Valld be, kellek neked, hiszen a tested elárulta.
- Na jó! Én egy szót sem akarok tovább hallani. Adjál valami ruhát, és had menjek.
Patrik látta most úgyse tud meggyőzni, így könnyebbnek látta ha hoz valami ruhát, és elenged. Felvettem a ruhákat, és azon gondolkoztam milyen magyíarázattal fogok

Kata elé állni. Eldöntöttem, az lesz a legjobb, hogy majd gyorsan besurranok a szobámba.
Amikor teljesen készen voltam, odamentem Patrikhoz, és kinyújtottam felé a tenyerem. Ideadta a kulcsot, de ezzel egy időben elkapta a kezem, és magához húzott.
- Ne haragudj! - suttogta nagyon halkan, és egy puszit nyomott a homlokomra.
Válaszol csak egy kis erőltetett mosolyt kapott. Elindultam az ajtó felé, a kulcsot a zárba helyeztem, és elfordítottam a kulcsot. Kinyitottam az ajtót kiléptem a házból, és

becsuktam magam mögött az ajtót. Visszadöltem az ajtónak, gondolkozni egy kicsit, erőt gyűjteni a Katával való találkozáshoz. Hálistennek minden könnyen ment. Katáék

ben ültek még az asztalnál, és elmélyülten beszélgettek, és addig a szobám helyett a fürdőbe zárkóztam. Mégis milyen magyarázatott tudtam volna adni arra, hogy vizes

hajam? Gyorsan lezuhanyoztam mégegyszer, és bementem a szobámba.

Hellóka^^

Ismét itt. Megint eltelt egy kis idő, amióta újra itt jártam. Muszáj voltam írni most már, mert állandóan ezzel nyaggattok. :D

Úristen mennyi minden történt azóta amióta utoljára írtam. Pár főbb dolog ezek közül:

- Először is szakítottunk Zozyval. Tulajdonéppen nem is baj. Jobban elvagyunk barátként. Hálistennek minden visszaállt a normális kerékvágásba. Talán egy kicsit jobb barátok lettünk.

- Egyenlőre Zolika (uncsim) nem megy sehova :D

- Voltam kórházba. Kiderült, hogy gyoorfekélyem van. Elég szörnyű volt. Egy hetet bent kellett töltsek :S De azért a végén már haza se akartam jönni. Bekerült egy kisfiú, Benike♥ akiről kiderült, hogy cukorbeteg :S Vele nagyon elvoltam. Olyan kis édes. És legalább feltűnés nélkül mehettem a játszó szobába xD

- Történt még valami, amiről nem szívesen beszélek. Két nappal ezelőtt felhívtam életem egyetlen igazi szerelmét. :/ Olyan jó volt hallani a hangját. Úgy beszéltünk, mintha semmi sem történt volna. Végülis tetkó miatt hívtam, mert csináltatni akarok egyet, és ő elvállalta. ELvileg holnap találkozunk. Kiváncsi vagyok mi lesz ebből :/ :S:D

Más érdekes dolgo, úgy nem jut eszembe. Hamarosan jelentkezek. Ígérem!:P

Bye bye^^

Az egész délutánt Dórával töltöttem. A végére már meguntam a csacsogását, de rengeteg dolgot tudtam meg róla. Kiderült, hogy az édesapja meghalt, és hogy a halála

után költöztek fel pestre. Azt is megtudtam, hogy Kitti, a sógórnője, egy kegyetlen némber. Elgondolkoztam ezen, hogy én nem ítélhetem el, mert mégsem ismerem, de

azért egy kislány csak nem fog nekem hazudni. Elég meglepő történeteket hallottam tőle.
- Kéjpzeljd el. Amikor ideköltöztünk, akkor egyből idejött ő isz, és egyből eltűnt anya nyakjánca. Bisztosz hogy ő vitte el, mejt utána játtam az ő nyakába. De pejsze se

Patrik se anya nem hittek nekem. - azzal karba tette a kezét, és gúnyoson húzta fel az orrát, majd bement a szobába, és leült tv-t nézni.
Sokáig filóztam rajta, hogy ki lehet ennyire mocskos ember, akiért Patrik annyira oda van. Azt el is felejtettem mondani, hogy Patrik telefonált, hogy az anyja nem tud

hazajönni, mert túlóráznia kell.
- Kb egy 20 perc és ott vagyok Dóráért. - mondta elég kedvtelenül.
- Én elvagyok vele, maradj nyugodtan. Szerintem percenken belül el is alszik. De tudod mit? Add meg a számod, és ha valami probléma lenne vele, akkor rádcsörgök.
- Okés. Akkor diktálom. 06/30-005-32-45
- Jó. Felírtam. Na akkor további szép napot. Szia! - köszöntem el.
- Köszi szépen mindent, arany vagy. Akkor majd hívj ha valami probléma van. Szia. - Azzal ki is nyomta.
Benéztem a szobába, és láttam, hogy Dóra már mélyen alszik.
- Nem is baj. Legalább egy kis csend lesz. - gondoltam magamba.
A másik szobából kihoztam a laptopot, hogy egy kis zenét tudjak hallgatni. 2-3 óra hosszáig aludt Dóra. Amire felkelt már készen volt az étel. Éhes volt, főtt kajáról hallani

sem akart, ahelyett a gumicukrot, és a többi édességet választotta. Mondtam neki, hogy nem kellene, mert akkor nem lesz étvágya, esetleg elrontja a hasát, vagy majd

kihullnak tőle a fogai. De ez abszolút nem hatotta meg, így inkább engedtem neki.
Leültem hozzá mesét nézni, hiszen az ő kedvenc meséje, az én kedvenc mesém volt. (Oroszlánkirály) Annyira belemelegedtünk a mesébe, hogy alig vettük észre, hogy

csengetnek. Végül kinyitottam az ajtót. Egy nő állt ott akit még nem ismertem. Dóra szaladni kezdett a szobából, és a nő nyakába ugrott.
- Anyuszi!
- Szia kincsem! - mondta a számomra még mindig idegen nő, Dórának.
- Szia. Biztosan te vagy Nóri. - mondta a nő, nagy mosollyal, és nyújtotta a kezét felém. Én Betti vagyok, Dóra anyja.
- Csókolom! Nóra vagyok.
- Jajj kérlek tegezz nyugodtan, nem vagyok én még olyan öreg.
- Úhh oké. Bocsi. Akkor szia.
- Patrik szólt, hogy itt van Dóra. De még mindig nem értem miért nem vitte magával? A drága Kittike se halt volna bele, ha egy kicsit Dórával kellett volna lennie.
Ebből az utolsó mondatból leszűrtem, hogy Betti se túlzottan kedveli Kittit, de azért mentettem ami menthető volt.
- Tulajdonképpen én ajánlottam fel neki, hogy maradhat. Szeretem a gyerekeket, meg amúgy is kis cserfesnek tűnt Dóra, és legalább nem unatkoztam.
- Jó megértem, de akkor is. Lesz miről beszéljünk a fiatalúrral.
- De tényleg nem az ő hibája. De gyertek be, ne ácsorogjunk itt az ajtóba, bent csak kényelmesebb.
- Áhh én most megyek haza, még főzni kell, mert semmi nincs itthon, nagyon sokat túlóráztam az elmúlt pár napban, és nem volt időm rá. Persze a drága jó menyemnek se

volt eszébe. Na mindegy végülis, megcsinálom én.
- Értem. De mért nem pihensz le, én ma főztem annyit, hogy egy hadseregnek is elég. Gyertek át vacsorázni.
- Nem akarunk zavarni. Gondolom Dórából is eleged van mára. Olyan rossz.
- Dehogy zavartok. Kata amúgy is mondta, hogy be akar minket mutatni, és így legalább lesz alkalmunk egy kicsit közelebbről megismerni egymást.
- Na jó nem bánom. Holnap akkor én készítek majd vacsorát és ti jösztök át.
- Jó rendben.
- Na akkor én addig hazamegyek, és lezuhanyzok, aztán jövök vissza. Dóra jössz velem?
- Neeem! Itt akajok majadni. Nezzük az ojoszjánykijályt.
- Na jó, de én akkor megyek. Akkor jövök nemsokára. Sziasztok.
- Szia.
- Szijja anyuszi. Sziessz vissza.
- Okés. Sietek. Na sziasztok. - azzal kinyitotta a szembelevő ajtót, és bement.
Dórával szinte futottunk befele, hogy folytassuk a mesét. Eltelt 1-2 óra, és lassan tudtam, hogy Kata is hazaér. Így hát megkértem Dórát, hogy segítsen megteríteni. Hamar

végeztünk is vele. Amire befejeztek pont csengettek. Betti állt az ajtóban.
- Szia. Nem jöttem korán?- kérdezte kicsit meglepve, hogy még senki nem volt ott csak én és Dóra.
- Szia. Nem, dehogy. Kata is jön szerintem nem sokára.
- Akkor jó. - azzal elálltam az ajtóból, és beengedtem.
Leültünk a megterített asztalhoz, és beszélgetni kezdtünk.
- És mennyi időre tervezted az itt létet?
- Hát legszívesebben ide költöznék, mert otthon az a sok emlék... - azzal eszembe jutott, hogy megint olyat mondtam amit lehet nem kellett volna, így gyorsan be is fogtam

a számat.
- Mert? Csak nincs valami baj? - kérdezte, és látszott az arcán, hogy érdekli a dolog, és nem fog békén hagyni amíg el nem mondom.
- Hát tulajdonképpen ettől nem kellene, hogy össze szakadjon a világ, de nem még nem vagyok túl egy csalódáson, és ott kísért a múlt.
- Ennyire komoly volt a kapcsolat? Megcsalt, vagy mi történt?
- Hát minden volt, csak nem komoly. Mint végül kiderült, az egész a sexre ment ki. Egyébként én megcsalásról nem tudok, de már azon se lepődnék meg túlzottan. -

elszomorodott a hangom, és egy könnycsepp le is gördült az arcomon.
- Sziasztok - nyílt az ajtó - megjöttem.
Kata jött haza. Riadtan néztem hirtelen Bettire.
- Nyugi nem mondok neki semmit - súgta oda, aztán felállt az asztaltól, és a nénikém felé indult. - Szia Kata. - megölelték egymást.
- Szijjja Kata néni.
- Szia kicsi. Úgy látom, már megismerkedtetek.
- Igen. Nagyon aranyos. Egész nap ő vigyázott, Dórára.
- Aha. Nagyon jól elvoltunk. Igaz azzal nem értettünk egyet, hogy ne egyen annyi cukrot, de megígérte eszik főt kaját is. Igaz?
- Igen. Eszek vejetek.
Egy kis beszélgetés után, leültünk az asztalhoz enni. Már rég befejeztük a vacsit, amikor csengedtek. Amikor kinyítottam az ajtót, Patrik állt ott, csurom vízesen.
- Hát te meg hogy nézel ki? Mint egy ázott kutya. - kérdeztem tőle, halálra nevetve magamat.
- Hát hazavittem Kittit, de a kocsi elromlott, így gyalogoltam, és mivel kint szakad az eső, teljesen eláztam.
- Na gyere be te ázott csirke. Anyudék is itt vannak.
- Majd visszajövök, csak egy kulcsért jöttem, mert bent maradt a kocsiba az enyém.
- Ja oké.
Odamentem Bettihez, és elkértem a kulcsot. Azt mondta menjek vele nyugodtan, mert látta, hogy amíg ők Katával a munkáról beszéltek,  én eléggé untam magam, hiszem már Dórika elaludt. Nem tartottam valami jó ötletnek, de még mindig jobb volt, mint ott ülni hulla csendbe.
- Megyek én is ha nem gond. -mondtam Patriknak, és átadtam neki a kulcsot.
- De akkor el kell jönnöd velem fürödni! - jegyezte meg egy sunyis mosollyal.
- Aha persze. Felejtsd el! - vágtam neki vissza.
- Na de akkor legalább mosd meg a hátam!
Erre már nem válaszoltam semmit. Bementünk a házba, és visszacsukta az ajtót.
- Minek zártad be? Én itt vagyok, nem fog bejönni senki! - mondtam gúnyoson, és egy kicsit meglepődve.
- Pontosan azért mert itt vagy.
Hirtelen úgy éreztem, hogy menekülnöm kellene, amíg nem késő, de mintha földbe gyökerezett volna a lábam. Az eszem azt mondta menjek, de a lábak nem engedelmeskdtek. Patrik vetkőzni kezdett. Levette a fekete ingét, ami most annyira hozzá volt tapadva, hogy alatta az izmok körvonala teljesen kirajzolódott. A vizes inget egy könnyű mozdulattal az ágy szélére dobta, és elindult felém. AMikor már csak 2 centi volt köztünk, lehajolt és meg akart csókolni. Elhátráltam tőle.
- Te mégis mit akarsz tőlem? Barátnőd van csókolgasd őt. - vágtam rá egyből.
- Hát nem akkor nem- válaszolta és bement a fürdőbe.
Én addig leültem az ágyra. Egyszer csak csörgött a telefonom. A kijelzőn annyit olvastam.
"Ő"

Helló^^

Na szóval. Cinti :D Őt kihagytam az előző bejegyzésemből, és nyávog itt nekem -.-'

Élveztem vele az egész nyarat, bár találkoztunk 3xor? Kb. Jó volt vele a bogáti falunap, de alig beszéltem vele xĐ de nem baj, csak az a fontos, hogy megemlítsem :D

Most örülsz? Ha nem akkor sem érdekelsz xĐ

Hellóka^^

Tyűha de régen jártam már itt :D :S Azóta megváltozott sok minden. Mint például:

●Szakítottunk Csabikával :/ Jó igaz én szakítottam, de hát az sztem nem kapcsolat volt ami köztünk volt :S 

●Elkezdődött a suli :D Ennek nagyon örültem, mert végre megint azokkal kis dilisekkel lehetek^^ Bejött egy pár új tanár, új tantárgy, de sztem elvagyunk :D Sajna Kupai lebukott :S De vigasztalásképpen jött egy új csaj, Kitti. :)

●Edina úgy ahogy helyre állt, az a májusi szakítás óta. Ez nagyon jó, mert végre megint éli az életét, és nem csak úgy van :D Imádlak husom♥

●Enikő szakított Öcsivel. Ezt végülis nem tudom eldönteni, hogy jó vagy rossz hír-e, mert szerették egymást (bár utóbbi időbe Enikő agyon elávolodott tőle, amit nem is csodálok) de viszon talán jobb is, mert végre ő is új életet, vagyis életének egy újabb szakaszát kezdheti el. :D Ja és Enikőhöz még annyit, hogy egész hétvégén együtt voltunk :D Jó kis hétvége volt :D Ferike meg a kocsi, ja meg a lovak :D Nem volt gyenge :) Szeretlek cicah♥

●Rengeteg rokonommal találkoztam (hosszú évek után):

          - Ádámmal, aki semmit nem változott, úgyanolyan idióta mint volt :D 

          - Zolikával :D Csak sajna ha nem találok neki egy csajt, akkor elköltözik :S Szal most kérem minden lány ismerősömet, aki segíteni akar nekem, az keressen meg :D Mesélek róla, és ha olyan vagy, mint aki neki kell, akkor talán lehet is valami. :D Semmi komoly elvárása nincs. Csupán csak annyi hogy hűséges legyen, aranyos, és szeresse az a kis bókát :)

           - Pistuval :) Végülis kiderült, hogy nem is vagyunk mi annyira közeli rokonok :) :( Ennek vannak jó és rossz oldalai is :D

●Na és persze Zozy. Tudni kell róla, hogy 2 évvel ezelőtt mi egyszer jártunk, szerettük egymást, de mégis vége lett. azóta járt 2 csajjal is. Nemrég lett vége az egyiknek, és valami úton módon mi megint összejöttünk. Nagyon sokan örülnek ennek, de van aki ellenzi. Nem tudom hogy jó ötlet volt-e. Azért mi a szakításunk után, "örök barátságot" fogadtunk, és ha megint szakításra kerülne sor, félek, hogy a barátságunknak is vége. Bár én még most is szeretem, ugyanúgy mint 2 évvel ezelőtt is, de nem tudom mi lesz ebből. Most jó minden, és csak ez fontos. Nem nagyon akarok előre tervezni, mert abból sose származik semmi jó.

Hát tulajdonképpen most nem jut eszembe több, de most megint elkezdek majd írni, úgyhogy lesz mit olvasgatni :D 

Csocsi *.*

A patak és a szikla összecsapásakor a patak kerül ki győztesen. Nem az ereje, hanem a kitartása miatt.

Amíg  mentem az állomás felé vezető úton, azon tűnődtem vajon tényleg jó ötlet elmennem egész nyárra? Nem egészen voltam benne biztos, hogy komolyan gondoltam, amikor azt mondtam anyának:
-  Igen, valóban ezt szeretném!
Pedig egyáltalán nem akartam, de muszáj volt, bár ezt neki nem mertem bevallani. Azt se tudta mi az oka annak, hogy megyek. Csak annyit említettem neki, hogy körülnézek arrafele, meg már amúgyis régen mozdultam ki otthonról. Valójában ez így mind igaz volt, bár nem a valódi ok, amiért sűrgősen menekülnöm kellett.
Amíg mentünk az állomásra, nem beszéltünk. Csak akkor szólalt meg amikor már kiértünk. Megkért hogy viselkedjek normálisan, és hogy ne csináljak semmi hülyeséget. Megnyugtattam, hogy semmi baj nem lesz, egyben haza fogok érni.
Pár órás utazás után, megérkeztem. Anya huga Kata már várt. Beültünk a kocsiba, és egyből egy gyorskajáldába mentünk. Tudni kell róla, hogy rengeteget dolgozik, és nincs ideje főzni, vagy a házzal foglalkozni. Családalapításról hallani sem akart, mert szerinte az volt az első, hogy ehez megteremtsen egy biztonságos hátteret. Felémfordult, és az elbűvölő mosolyával csak annyit mondott:
- Remélem jól fogod magad itt érezni. Bár mi nem sokat fogunk találkozni, mert egész nyáron dolgozok, de ha lesz időm akkor mehetünk vásárolni, vagy moziba, színházba. Oda ahova akarsz.
- Hát megleszek én egyedül is. Max ha unatkozok lemegyek sétálni, vagy valamerre vásárolni. – válaszoltam annyira erőltetett mosollyal ahogy csak tudtam. Őszintén szólva tudtam hogy így lesz, és ezért is jöttem ide. Egy kicsit egyedül lenni, egy kicsit feltöltődni.
- Ez jól hangzik. De ha társaságra vágysz, a szomszédba van egy helyes srác, Patrik, gondolod átmehetsz hozzá biztos jól kifogtok jönni.
- Jaj ne! Pasikról hallani sem akarok! – zavarba jöttem, egyből levörösödtem, mivel tudtam mi lesz a következő kérdés. Rájöttem, hogy ilyen konkrétan nem kellett volna rávágnom, hogy nem.
- Mert valami baj van velük? Vagy tán leszbikus lettél amióta nem találkoztunk? – kérdezte eleinte komolyan, majd a vége felé egyre nagyobb mosollyal a szája szélén.
- Nem! Dehogyis. Bolond vagy? – nevettem.
- Hát akkor valami csalódásért, vagy ilyesmi?
- Hát most még nem szeretnék róla beszélni. Majd talán máskor. –elszomorodtam, de aztán nevetve fordultam ismét felé- Nem mehetnénk lassan? Már úgyis megkajáltunk, én meg egy kicsit fáradt vagyok az utazás miatt.
Nem válaszolt, csak bólintott. Amíg én kimentem a kocsiig, ő addig fizetett. Hamarosan kiért ő is, és megsimogatta az arcom, majd beültünk a kocsiba, és hazavezetett.

Másnap reggel, amire felébredtem, már csak egy cetlit találtam, a következő felirattal:
„Jó reggelt kicsi! Remélem jól aludtál. Nekem már mennem kellett dolgozni, majd este 8 körül érek haza. Ha éhes vagy van még valami a hütőbe, de hagyok pénzt is. Itt van nem messze egy pékség, de van bolt is. Vegyél amit akarsz. Vigyázz magadra. Puszi”
Csodálkozva láttam hogy egy tízezres volt az asztalon.
-  Hát minek néz ez engem? Vizilónak? –kérdeztem magamtól.
Visszamentem a szobába gyorsan felöltöztem, és kimentem a teraszra cigizni. Ő nem cigizett, és még este megkért ha cigizni akarok, akkor menjek ki a teraszra, vagy menjek le az udvarra. Tömören: bárhol, csak a lakásba ne!
Visszamentem a házba, megfogtam a kulcsot, a pénzt zsebre raktam, és kimentem a házból, ki a lépcsőházból. Fogalmam sem volt merre menjek, mivel azt nem írta, és hát Pest elég nagy város.
- Azt mondta nincs messze, úgyhogy eltévedni nagyon nem fogok. – gondolt, bár erre hamar rájöttem, hogy nekem a lehetetlen is elég gyakori.
Egy fél órámba telt mire megtaláltam a boltot, holott kb 300 m-re volt tőlünk. Na de semmi baj Nórának, az én vagyok, ez nagy teljesítmény. Sok mindent vásároltam, mert még reggel belenéztem a hűtőbe, és semmi ehetőt nem találtam. Arra gondoltam meglepem Katát és főzök estére valamit. Na de ha már főzök akkor utána jól jön egy kis süti is. Rendesen felpakoltam, és kiléptem az üzletből. Hirtelen nem tudtam merre menjek. Gondolkozni kezdtem, merről is jöttem? De szerencsémre megpillantottam egy épületet, és tudtam hogy arra kell menjek. A hazafelé vezető út, már sokkal rövidebb volt. A lépcsőházhoz értem, és elővettem a kulcsot. Mind a tíz kulcsot kipfóbáltam, de egyik se volt a megfelelő. Akkor jutott eszembe előző este mit is mondott nénjém:
„Nekem csak egy kulcsom van a lépcsőházhoz, de ezt viszem magammal. Menj át a szomszédba, Kovácsékhoz, és kérj egyet. Már szóltam nekik.”
Sajnos én ezt mindet elfelejtettem.
- De akkor most hogy megyek be?  Én biztos nem csengetek fel. Hülyének néznének. De viszont éhes vagyok, és neki akarok állni főzni is. Jajjj. –örjöngtem magamba.
Nagy nehezen rávettem magam, és megkerestem a Kovács nevet a kapu telefonon. Kovács Patrik. Ez a név volt csak, ami számításba jöhetett. Nagyon reméltem, hogy ez nem az a bizonyos Patrik fiú akiről előző este beszéltünk. Nagy nehezen megnyomtam a gombot. Pár másodperc múlva fel is vették:
- Igen tesszék? – szólalt meg kicsit pöszén, egy bájos kislány hang.
- Szia! Én be tudnál engedni, mert nagynénjémnél lakok most egy ideig, és azt mondta tőletek kell kulcsot kérjek, de elfelejtettem és most nem tudok felmenni.
- Te vagy Nójika? – kérdezett vissza.
- Igen, én vagyok. 
Amikor válaszoltam, már nyílt is az ajtó. Felmentem. A liftől egy hosszú folyosón kellett végigmenjek, mivel az utolsó lakás volt a miénk. Amire odaértem, a vele szembe levő ajtó kinyílt, és egy hosszú szőke göndör hajú kislány lépett elő.
- Szia. Én Kovács Dója vagyok, 3 éves, és mi itt lakunk. – mondta hatalmas nagy örömmel.
Letettem a szatyrokat és legugoltam hozzá.
- Szia én Nóra vagyok.
Nagy meglepetésemre, azonnal átölelte a nyakamat, és adott egy hatalmas cuppanós puszit. Nagyon édes volt. Majd feláltam és a kulcsot a zárba tette, majd kinyitottam az ajtót.
- Bemehetek éjjn isz? – kérdezte, de azzal a mozdulattal már bent is volt.
Hogy mondhattam volna nemet, egy ilyen kis tündérnek? A haja két copfba volt fogva a haja. Egy kis rózsaszín egybe ruhát viselt, és mezítláb volt.
- Mit cinálsz moszt?
- Főzni fogok, amire Kata hazér. –válaszoltam, és neki álltam kiszedni amit vásároltam. Eszembe jutott hogy vettem 2 csomag cukrot is. Kibontottam az egyiket, és felé nyújtottam a zacskót.
Kivett belőle egy marékkal, zsebre vágta, azzal elment.  Ez igen meglepett, mert azt hittem ott fog velem maradni, és legalább elcsacsogunk. Végülis nem sokba tévedtem. Visszajött de egy magas húsz év körüli sötét hajú, barna szemű, izmos sráccal.
A srác megállt az ajtóba, és nézett. Dóra fogta a kezét és húzta az ajtón belülre.
- Szia. Patrik vagyok. Ennek a kis ördögnek a bátyja. – köszöntött a srác, és nyújtotta a kezét.
- Szia, én Nóra vagyok Kata unokahuga. – és kezet fogtam vele.
- Tudom ki vagy. Kata már sokat mesélt rólad, és még fényképet is mutatott rólad. Igaza volt.
- Milyen fényképeket? És miben volt igaza? – kérdeztem vissza, fülig levörösödve.
- Abban, hogy milyen gyönyörű vagy. Egyébként csupa kicsikori fényképet láttam még. Akkor is nagyon szép voltál már, de most meg… - fejezte be.
- Óhh ne már  – vörösödtem le mégjobban – dehogy vagyok én szép. Visszafordultam az asztalhoz, hogy tovább pakoljak.
- Segítsek? – kérdezte.
- Nem köszönöm, boldogulok vele, egyedül is.
- Jó rendben. De ha nem ha nem haragszol én megyek, mert mindjárt itt van barátnőm, és még nem vagyok kész.
- Semmi gond. És Dórára van ki figyeljen?
- Őt is visszük magunkkal, majd hozom egy óra múlva vissza, amikor anya hazaér. – mondta. Látszott a szemébe, hogy nem nagyon örül, hogy vinni-e kell, de nem volt más választása.
- Hát figyelj itt is maradhat. Tudom milyen az ha egy randin ott van a kishugi. Ismerős a helyzet. Velem is többször előfordult, és tudom milyen jó, ha van aki figyel rá.
- Óhh megtennéd? Nem lesz a terhedre? De nem kell, pusztán kényszerből, vihetem magammal is. – mondta, bár látszott rajta, hogy nagyon örülne, ha maradhatna.
- Nekem nem jelent gondot, legalább addig se vagyok egyedül. – majd megsimogattam a „kis ördög” arcát.
 - Nagyon szépen köszönöm. Dóra akkor is maradtsz Nórival?
- Igen itt akajok majadni.
Patrik adott neki puszit, és megkérdte hogy viselkedjen rendesen, mert ha nem, akkor büntetésbe lesz. Patrik újból megköszönte, és mondta, hogy egy óra múlva jön az édesanyja, és akkor Dóra hazamehet. Azzal kilépett a lakásból és elment.

Helló-belló te ló^^

Húúúhúúú de jó kedvem van. Elég régen írtam már, de csak most van időm. Jó ez hazugság, mert a nap 24 órájából legalább 15-t a gép előtt töltök, de ez még nem vészes. Ma egy hete voltam (vasárnap) a targacson. Elég jól sikerült az este. Akkor volt Karesz szülcsije, ittunk is egyet rá. (Mégegyszer így utólag  Boldog Születésnapot! ) Egész este Tomival ittunk, jó is volt. Végighallgattuk Charlie-t és Demjént. Hát a véleményem róluk? Nagy fos volt az egész pfff…

A hétfő, kedd, szerda elég uncsi volt. Bár ha jobban belegondolok, akkor volt a gyújtogatás. Uncsim keresztanyáéknak, meg még egy pár embernek, kint a temető mellett van a tanyája, és felgyújtották. A tűzoltókól nem lehetett aludni, mert jöttek mentek.  Odalett szinte mindenük.

Kedden volt egy nagy balhénk Csabikával is. De erről még beszélni se akarok.

Úgy volt Edohh jön pénteken, itt alszik iszunk, és szombaton megyünk szalkára vásárolni. Ez annyiba változott meg, hogy végül csütörtökön jött. Beittunk. Én rosszabbul viseltem, (de teszem hozzá, hogy ez mindez a fülpiszkáló miatt volt. Ha nem tudnátok mi ez, akkor elmondom: Egy fülpiszkálót belenyomunk valamilyen alkoholba, és azzal bekenjük a fülünket. |belülről| Egyből agyba száll) Aztán fürödtünk…köhöm…itt kihagyok pár részletet, mert az Isten nem mosná le rólunk hogy köhöm…mind1.  Nem kell semmi rosszra gondolni. Hajnal 2-kor még nagyba viháncoltunk. Lelocsoltam a szódával, neki álltunk ugatni a holdra xĐ De talán ami a legdurvább azon beszélgettünk, hogy hogy lehet egy nyulat megfejni. A legegyszerűbb ha kiszopkodod a csecsét xĐ Én ezek után elaludtam, ő nem. Állítólag horkoltam, vagy ha éppen nem akkor nyögtem, vagy forgolódtam xĐ Hát van rá esély, de ez a nyögés xĐ Nem tudom miről beszél, de haggyjuk is.  Másnap voltunk szalkán, megvettünk mindent, kajáltunk hasonlók. Hazajöttünk még befestette a hajam, utána becsavartuk, és már mentünk is az állomásra, mert ment haza.

Később megint veszekedtünk Csabikával, de hálistennek megbeszéltük. Remélem tudunk nemsokára beszélni, mert már lassan 24 órája semmi hír. :/ Remélem semmi baja nincs, és nem haragszik megint valami miatt  

Ja és még valami. Lassan befejezem az első fejezetet, egy kis pici történetről. Ja de hát ezt még ti nem tudjátok… Na mind1 akkor nem is mondok semmit, majd elolvassátok, ha érdekel. Na de én mentem, mert még dolgom van.

Csocsi *.*

Hali :)

Úhúúú :D Enikős délelőtt a mai. :) Na ezt megfogalmaztam. Ne de szinte csak vele beszélek egész nap. (A drágám most oda van vizsgázni. Szorítok neked kicsim♥
Edina a nagyanyjánál van takarítani.Tesóm meg a fürdő szobát vikszolja.) Elvagyunk :D Éppen vitáztunk a világ legjobb pasiján (még a kutyámnak se mutogatnám,csóri felsírna álmában xĐ ) Lacikán (L) Nagy verekedés lesz. Úgyhogy készülj drága :D Megküzdünk érte :P Aztán felakart jelenteni testi sértésért, mert kicsi megvertem tesómat xĐ Hát de most annyi kijárt neki is :D Most elment pancsíízni, gondoltam írok már :D Na de üzenem neked drága, hogy gyúrd ki magad rendesen, mert fekete öves karatés vagyok xĐ

Na sziiiióka^^ 

Hello

Óhh azt se tudom minek írok most. Muszáj kiírnom magamból egy kicsit. Félek, hogy be fogok depizni. Ez a rohadt múlt. Áhhh :/:/:/ Nem tud már elefelejteni. Más vagyok. És ezt értse meg mindenki. Most egy régi ügy miatt mondjak le arról az emberről aki az életemet jelenti? Meg egy frászt. Nem érdekel. Küzdök érte ha beledöglök is. Remélem megéri. Bár szeret (vagyis ezt állítja, meg így is érzem) én meg tudom és érzem, hogy imádom.♥

Áhh itt volt 10 perces, hülyültünk zenét hallgattunk. Tök jó kedvem volt. Amikor elment, elvitte a jókedvemet is. Anyám meg Anna csak idegelni tudnak. Nincs jó kedvem am se, de még Csabika is. Ha nem lett volna itt 10-es egész nap csak sírtam volna :S 

Na jó hagyjuk inkább, mert megint a sírás környékel.  

Hali

Hát komolyan mondom drága hugicám begolyózott xĐ Valami nem sikerült neki a gépen erre elkezdi bánatomat rudiba folytom. Kicsit később már elkezdi dalszöveget is írtam. xĐ Hát beszarás xĐ :

"Bánatomat rudiban mondom el
Elrejeteni érzem nem lehet.
Próbáltam félreteni de a rudi megállít,
A gyomrom meg fáj túslágosan fáj"

Hát dögöljek meg ha ez normális. Sztem kihozták a lelencből vagy én nem tudom. De biztos nem vagyunk testvérek. 

Na most csak ennyit akaratam.

Csocsi *.*

 

Hali

Szombat délig nem történt semmi különös. Aztán számomra eljött a vég. Áramszünet :@ Hát eleinte, csak szídtam a drága jó EON-os köcsögöket, aztán már mindenkit aki csak szóba akart állni velem. Már teljesen begolyóztam szinte. Én áram nélkül? :O Kész rémálom. (Ne akarj kötekedni olyankor, mert nem élnéd túl) Hát végülis elfoglaltam magam. Neki álltam színezni a hugommal. Csingilinget xĐ A Pán Péterből a kis tündér vagy micsoda xĐ Úhh most hogy erre gondolok meg kellene nézni a Pán Pétert xĐ Gyaaaa de gyerekes. Na majd később :D Na a színezést elég hamar meguntam. Utánna fürödtem kb 2 órán keresztül :D Tiszta jó volt, mivel tiszta sötét volt, bevittem pár gyertyát, meg hogy meg legyen a hangulat, megritkítottam anyám rózsáit. Ja még hát jó habos forró víz :) Tisztaaa romantikus volt :P Már csak ő hiányzott :( Jó is lett volna :) Na aztán a kádból kiszálva vágódtam egyet xĐ (Egyébként közlöm mindenkivel nem vagyok szerencsétlen, csak komolyan amióta elkezdtem blogot írni, minden nap történik valami balesetem :| abba kellene hagyni?:O hát nem tudom :/) Na szal a romantikus kis fürcsííí után nagy nehezen rendbe raktam a fürdőt. Leültem a nappaliba a fotelbe, és néztem ki a fejemből. Anyu és hugi idiótát játszottak. Már szabályszerűen potyogott a könny a szememből, ami hülyeséget azok ott összehordtak. xĐ egy példa:

Anna mindenáron puszit akart anyától:
Anna: Adj egy csókot, te vad oroszlán. Miááúúú 
Anyu kezdett egy kicsit besokalni Anna hülyeségeitől és elkezdi hogy:
Ha holnap szakadni fog az eső, és fagypont lesz akkor is kirakom a medencébe hogy hűccccse le magát. Ha-ha-ha-ha-ha xĐ

Este amikor lefeküdtünk még játszottunk kérdezz feleleket :D Sok érdekes dolgot megtudtam anyáról, de ha ezt most itt publikálnám sztem megölne, és még finoman fogalmaztam :D 

Kb ennyi volt a szombati napom xĐ Élvezetes mi? Hát de basszus EON :@pff

Ja és amíg el nem felejtem. Este hallgattam a hajót, vagyis fürdés közbe és egy komoly kis üzi:
-Julcsika küldi szerelmének Seprűs Józsinak az Ámokfutók- Szomorú szamuráj című számot.
Már nem annyira vicces mint akkor volt :/ 
 

Na csocsi 

Hali

Először is nagyon sok boldog névnapot Tári Kingámnak, és Toronicza Kingumnak!♥

Úhh tele vagyok mint a déli busz xĐ Tegnap csináltam gyros tálat, és már kora reggel azt zabáltam xĐ Vagyis 11 órakkor, de akkor is :D El fogok mégjobban hízni xĐ

Fáj az ujjam is, mert tegnap legalább 6 helyen vágtam el, meg megégettem a lábam a sütővel, de valahogy nem érdekel xĐ  

Most éppen sírógörcsöt kaptam :S Csabika még egy rohadt vh-t se küld :/ Látszik mennyire érdeklem :S Pedig én aztán tényleg mindent megtettem érte, ami tőlem tellett... Úgy látszik neki ez se elég... Sajnálom :/

Hellóka^^

Először is bocsi a csúnya szavakért, de szebben nem tudom kifejezni magam :S Tök felháborító dolog amit tegnap láttam. Neveket nem említek, mert sztem tök fölösleges. Most minek járassam le csórit mégjobban? xĐ

Na annyi a lényeg hogy a csaj velem egy idős. És van egy 40-en éves pasija. Tök szégyen -.-' Na de miért van vele együtt? Hát a pénzéért...:S A csávó elviszi egy hétre Hajdúszoboszlóra. Utánna kihozza ide a mamájához, mert az anyja, és a huga itt vannak egész nyáron. Itt van egy hétig a csaj, csinál 10000 ft-os számlát, összeveszik mindenkivel, és felhívja az "Öreget" (mert így hívja), hogy jöjjön érte Pestről, és vigye is fel. (mert ott lakik a csaj)

A csaj: De hát itt lenne még egy kis számla. 10000 ft.
A pasi: Jó oké! Kifizetem.
A csaj: Jó én is úgy gondoltam. Utánna ha visszamentünk, el kellene menni maszíroztatni.
A pasi: Jó rendben. Persze. Majd elviszlek. 

Óhh de azt hiszed ez minden? El kell keserítselek, még van ettől jobb is :) Végülis nem a pasija jött érte, hanem a másik, aki 68 éves. pfff Egy hófehér jaguárral jött ki. Anyám az a kocsi. De akkor is 68 éves pasi? Hogy van hozzá gusztusa? 

Na mind1 ő dolga. Ha vén trottyhoz van gusztusa akkor egészségére. Ja a pasiról tudni kell hogy egy kb 200 kg-os hosszú, zsíros fekete haj, tiszta ránc...-.-'

De hát na. A szólás is megmondja. A kurváknak áll a szerencse :D 

Na most egyenlőre ennyi :) 

Csocsi *.*